ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Tóték

Örkény István

 

Színlap

 

tragikomédia két részben


 

A szerző regényéből a szövegkönyvet készítette és a dalokat válogatta: Gáspár Ildikó 


 

Játsszák:

Csuja Imre

Pogány Judit

Takács Nóra Diána

Epres Attila

Ficza István

 

Rendező: Mácsai Pál


 

Díszlet: Bagossy Levente

Jelmez: Benedek Mari

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Zenei vezető: Kákonyi Árpád, Matkó Tamás

Súgó: Kanizsay Zita

Ügyelő: Sós Eszter

a rendező munkatársa: Érdi Ariadne

Zenészek:
Veér Bertalan / Veér Csongor
– hegedű
Bartek Zsolt / Tóth Csaba
 – klarinét
Fánczi Gábor / Szilágyi Attila
– nagybőgő
Matkó Tamás / Kákonyi Árpád 
– zongora, harmonika


 

Bemutató: 2013. március 9.

 

Tót Lajos községi tűzoltó a kies Mátraszentannán. Háza tiszta, kertje napfényben fürdik. Ha a fia nem szolgálna az orosz fronton, Tót Lajos csak a rádióból tudná, hogy háború van. Amikor a fia parancsnoka egy szép napon megjelenik, hogy Tótéknál pihenje ki a háború megrázkódtatásait, Tót Lajos és családja mindent megtesz azért, hogy az őrnagy jól érezze magát. Mindent, ami emberileg lehetséges. De hogy mi az, ami emberileg lehetséges, ínséges időkben legalábbis nézőpont kérdése.

 „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”




Az előadást két részben játsszuk, hossza kb. 2 óra 50 perc.

Háttér

honlapratotek



Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.

 




Életrajzi beszélgetések

 

Amire kérdeznék: a fogságba esésig tulajdonképpen mi történt veled a háborúban? Milyen helyzetben voltál, milyen körülmények között?

 

- Nekem zászlósi rangom volt, mint egészségügyi zászlós szolgáltam, részt vettem az összes bevonulásban... Ezek után Nagykátára kaptam a behívót, amire csak az volt írva, hogy Örkény István, és a zászlós lemaradt. Azt hittem, hogy tévedés, fölvettem szépen az én gyönyörű nyári extrámat, bevonultam, s ott az a vadállat, perverz őrült, akit aztán később fölakasztottak, aki beteg ember volt, ez ott kiköttetett engem. És bekerültem egy munkásszázadba. Ebben voltak zsidók, mégpedig ügyvédek, az Ügyvédi Kamara zsidó tagjai, névsorban A-tól D-ig, és nazarénusok, jehovisták, szocdemek, továbbá nyilasok, olyan nyilasok, akik kellemetlenek voltak Horthyéknak. Szóval olyan vegyes társaság volt azon a vonaton, hogy azt el se tudom neked mondani.



Ezzel a századdal kerültem ki a frontra. Dolgoztunk, lőszert rakodtunk. Fél évet töltöttem a fronton és négy és felet hadifogságban.



Egy kisváros romjai közt raktak ki minket, fogalmam sincs a nevéről, s akkor gyalog vonult az egész II. Magyar Hadsereg a Donig. Két- vagy háromezer kilométeres gyaloglás volt. A visszavonuló szovjet csapatok minden vasutat megsemmisítettek, minekünk csak az országút volt, azon mentünk, elég erőltetetten. A fél év egy részét a gyaloglás töltötte ki. Aztán aknaszedés, drótakadály-állítás, lövészárokásás...



És utána kaptam tulajdonképpen egy nagyon nagy élményt, a hadifogságot, amikor összezárva négy-öt évig barakkokban négyszázad magammal éltem és jártam ki dolgozni. Rendkívül nagy élmény volt a fizikai munka. Életemben sose trógeroltam, addig egy szöget, ha bevertem, sok volt. A legelső munka, amire kerültem, erdőirtás volt. Fakitermelés.



De azt a pillanatát az életemnek, amikor a legelső fát kidöntöttem, ami különben is csodálatos dolog, amikor az óriás lassan inogni kezd, és akkor elordítod magad, hogy vigyázz, dől a fa!! – valami rettentő nagyot kell ordítani, hogy mindenki elugorjon, és akkor lassan elkezd, dőlni, és valami irtózatos csapódással bevág az erdőbe...



Itt kapcsoltam én át a fizikai munka gyönyörűségére, nyomorúságára, a kettőre egyszerre; arra, hogy valamit csinálni olyan sikerélmény, ami félóránként vagy óránként ismétlődik; és ugyanennek az ismétlődésnek a borzalmas unalmassága, ami rátelepszik a lelkedre. Nekem, mint szellemi dolgozónak korábban az adatott meg, hogy ha néha befejeztem egy novellát, akkor örültem. De azt sohase éreztem, hogy én valamit fél óra alatt meg tudok csinálni, és az a valami megváltoztatja a világot, ha csak mikroszkopikus méretekben is. Ez az öröm, s az, hogy ezután rögtön újra nekiállok egy másikat kidönteni, ez a borzalom, ez a kettő együtt valamit adott az életembe, ami addig nem volt. S azokkal, akikkel ott együtt voltam – néha ma is találkozom egyikkel-másikkal – egy életre összeláncolt minket.




A Tóték újra

 

Már a darab írása közben, úgy éreztem, hogy Tót és az Őrnagy nem kizárják, hanem feltételezik egymást. A magam használatára, munka közben, ezt így fogalmaztam meg: „Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok.” E század küszöbén a mélylélektan kimondta diagnózisát, amit aztán véres valósággal bizonyítottak az évtizedek. Most békében élünk, de most is kölcsönös függőségben, s amíg ez így lesz, addig mindannyian potenciális Őrnagyok vagyunk, jámbor és jóravaló Tót Lajosokkal körülvéve, akik persze mind – hiszen sorstársaink – magukban hordják a maguk Őrnagyát. Nem árt ezt tudni. Az emberi létnek nincs más orvossága, mint az emberismeret.




Paranoia irányítja az életet

 

Azt hiszem, a Tóték egy ősi mítosz, egy alapvető emberi történet az ártatlanság elvesztéséről. A paradicsom elvesztéséről. Vagy másképpen: az önazonosság elvesztéséről. Arra az önazonosságra gondolok, amely a gyermekek kiváltsága. Örkény az őrnagyot, aki a beteg, paranoiás világból – a metafizikai értelemben vett háború világából – érkezik, belehelyezi egy képzeletbeli magyar faluba, egy tiszta, érintetlen környezetbe, ahol Tót képviseli a tökéletes önazonosságot. Számára az őrnagy világa érthetetlen és felfoghatatlan. Az őrnagy számára pedig az övé az. Itt két világ találkozik. És ez mozgatja a történetet, melyben Örkény átlépi a racionalitás és a realitás határát, hogy ábrázolni tudja a kettéhasadt tudatot, ami e két világ összeütközésének eredménye. Ez a darabban nem tud megjelenni, mert egy objektív valóságot mutat, még akkor is, ha ez a valóság abszurd.



A regény fel tudja szabadítani az ember tudatalattiját. Kiszabadít valamit az emberből, valamit, ami az őrület határán van. Nem mondhatjuk azt, hogy ez csak Tót valósága, vagy csak az őrnagyé. Paranoia irányítja az életet. A regényben ez tökéletesen megjelenik. Örkény írásmódjában mindig van egy fajta viszonylagosság; mindig egymás mellé helyezi a különböző lehetséges igazságokat és valóságokat. Soha sincs biztos érzése az embernek, mert ezek mind egyszerre vannak jelen, és ettől a világ rémisztőnek tűnik. És ugyanakkor rettenetesen komikusnak. Mivel mindig valakinek a szemszögéből látjuk a világot, eldönthetetlen, hogy valójában mi történt, mi a valóság. Mindenkinek saját valósága van. Az a valóság, amit ő annak gondol. És az, hogy ez milyen, szinte már csak a véletlen műve. Ezért meséljük a történetet múlt időben. Életünk, valóságunk, történelmünk csak emlékeinkben létezik.

Gáspár Ildikó

 

Tanítási segédanyag



HÁTTÉRANYAG ÉS TANÍTÁSI SEGÉDLET PEDAGÓGUSOKNAK

Szeretnénk azokkal a pedagógusokkal is kapcsolatba kerülni, akiknek nem áll módjukban az osztályaikkal FLESS foglalkozáson részt venni, és tanórai keretek között szeretnék felkészíteni a fiatalokat a színházlátogatásra. Az IRAM csapat egyik tagja, Hudáky Rita gimnáziumi tanár segít abban, hogy az iskolák és a színház között még hatékonyabb legyen az együttműködés: az előadásainkhozhoz kapcsolódó óravázlatok és tanári háttéranyag biztosításával szeretnénk – elsősorban magyartanároknak – segítséget nyújtani abban, hogy tantárgyi és pedagógiai célkitűzéseiknek a leginkább megfelelő módon tudjanak közös színházlátogatásokat szervezni osztályaiknak, iskolai csoportjaiknak.

Az előadásainkhoz kapcsolódó tanítási segédletek letölthetőek itt, ha jelentkeznek hírlevelünkre, automatikusan megkapják az újonnan készülteket. A tanítási segédletek a FLESS foglalkozások kiegészítésére és az önálló tanórai felkészítéshez egyaránt használhatók. Iskolai környezetre adaptált ráhangoló és feldolgozó anyagokat is találnak bennük. Ha letöltötték a segédletet, kérjük írjon nekünk: észrevételeiket, kérdéseiket és javaslataikat örömmel fogadjuk az iram @orkenyszinhaz.hu e-mail címen.

Letölthető segédanyag >>>

 

Plakát


Plakát: Nagy Gergő
GIF: Varju Tóth Balázs

 

Mikor játsszuk?