Online jegy vásárlás
Online jegy vásárlás

Pillantás a hídról

 

Színlap

fordította: Gáspár Ildikó

 

Eddie                                Csuja Imre
Beatrice Für Anikó
Catherine Törőcsik Franciska mv.
Rodolpho Polgár Csaba
Marco Debreczeny Csaba
Alfieri Epres Attila

 

valamint: Csire Zoltán, Csunderlik Péter, Elm Zoltán, Farkas István, Ficza István, Frank Mónika, Kiss Zsolt, Kocsán Krisztián, Máthé Zsolt, Mózer Zsolt, Murányi Márta,  Szabó Julianna, Tóth Julianna, Vajda Milán, Sík Kata

 

Dramaturg: Gáspár Ildikó
Díszlet-jelmez:             
Izsák Lili  
Zene: Matkó Tamás  
Asszisztens: Érdi Ariadne
Súgó: Kanizsay Zita
Ügyelő:                          
 Sós Eszter

 

Rendező: Mácsai Pál

 

Bemutató: 2011. október 8.

 

Eddie Carbone dokkmunkás, rakodó. Erős ember. Jó ember. Tiszteli és megtartja életének írott és íratlan törvényeit. Ám beleszeret valakibe, akibe tilos lenne beleszeretnie, és szenvedélye erősebb nála.

A darab annak köszönheti maradandóságát, hogy a görög tragédiákéhoz hasonló szépséggel ábrázolja a személyes sorsok igazságát - és viselőik elkerülhetetlen végzetét.

 

Az előadást egy részben játsszuk, hossza kb. 1 óra 30 perc.

 

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi ügynökség közvetítésével kerül színre.

 

 

Videó

Mátyus Attila videója A hely sorozatának befejező részéhez készült, amely az Örkény Színház bemutatójának, Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabja megszületésének körülményeit mutatta be.

 

 

 Járitz István videója A hely új sorozatához készült, melyben az Örkény Színház bemutatójának, Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabja megszületésének körülményeit mutatja be.

 

 

 

Spot:

 

 

Háttér

 

Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.

 

 

Arthur Miller 1915-ben született alsó Harlemben, anyja tanárnő, apja jól menő ruhagyáros volt. A középosztálybeliek kényelmes életét élő család a Gazdasági Világválság alatt csődbe ment, és arra kényszerült, hogy Brooklynba költözzön.

A középiskola befejezése után Miller minden munkát elvállalt, hogy pénzt szerezzen az egyetemre, énekelt a helyi rádióban, teherautót vezetett, rakodóként dolgozott egy autóalkatrész raktárban.

 

1934-től újságírást tanult a Michigani Egyetemen, éjszakánként a Michigan Daily szerkesztője és riportere volt. Az egyetem után visszatért New Yorkba, rádiójátékokat írt és műsorokat szerkesztett. Emellett segédszerelőként dolgozott Red Hookban, a Brooklyni hajódokkban, itt szerzett tapasztalatait minden bizonnyal felhasználta a Pillantás a hídról megírásakor.

 

1944-ben mutatkozott be először a Broadwayn, az Akinek mindig szerencséje volt című színdarabjával. Habár a mű szakmai sikert aratott, négy előadás után levették a műsorról. Miller úgy döntött, még egy utolsó esélyt ad magának, ha kudarcot vall, felhagy a drámaírással. Azonban az Édes fiaim óriási siker lett, és azonnal a legnagyobb amerikai drámaírók közé emelte szerzőjét. Következő darabja, az Ügynök halála, a Pulitzeren túl elnyerte a New York-i Drámakritikusok díját is. Az 1953-as A salemi boszorkányok-ért, amelynek igen erős áthallása volt a McCarthy-időszak eseményeire vonatkozóan, Tony díjat kapott. Miller ebben a drámában a személyes tapasztalatait használta fel a félelem és tömeghisztéria képeinek megteremtéséhez, hiszen őt magát is beidézték az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság (HUAC) elé.

 

 

 

A Pillantás a hídról Miller görög tragédia iránti rajongásából nőtt ki: Eddie Carbone története egy férfi félig öntudatlan vonzalma a saját unokahúgához, mely végül erőszakos halálához vezet. A történet azonban nem csupán a görög mítoszokkal – például a saját mostohafiába beleszerető Phaidra történetével – állítható párhuzamba.

 

 

Egy másik befejezés

 

1965-ben Ulu Grosbard off-Broadway produkciója varázslatosan ragadta meg a darab szellemét, hozzájárult a tökéletes szereposztás és az elképesztő szerencse is. Két ismeretlen fiatal színész, Robert Duvall és Jon Voight játszotta Eddie-t és Rodolphót. A darab már ment egy ideje, amikor a színészek felfigyeltek egy férfira, aki estéről estére megjelent valahol az első sorban. Mindig mélyen meghatottnak látszott, és az utolsók közt hagyta el a nézőteret. Egy este az egyik színész lement és beszélt vele. “Ismertem ezt a családot”, mondta, és megtörölte a szemét. “A Bronxban éltek. Az egész történet igaz, csak a végét változtatták meg.” Hogyan végződött a valóságban? “A lány bement az alvó Eddie-hez, és szíven szúrta.” Természetesen sosem hallottam erről a bronxi családról, de ha tudtam volna róla, könnyen lehet, hogy ezt a befejezést választom!

 

 

 

 

Plakát

Plakát: Bagossy Levente