A hülyéje (Le Dindon)

Szereposztás

fordította: Hamvai Kornél, 2005

Mme Vatelin nem csalná meg a férjét, hacsak.
Vatelin sem a feleségét, kivéve.
Pontagnac folyton félrelép, ámbár.
Mme Pontagnac bosszúból, amennyiben.
Mme Soldignacnak szeretője van, vagyis.
Soldignac bizonyítékot akar, csakhogy.
Redillon mindig mással, pedig.
Armandine bárkivel, persze. 

Bemutató: 2008. november 7.

Az előadást 2 felvonásban játsszuk, hossza kb. 2 óra 45 perc.

Háttér

Azt kérdi, hogyan írok komédiát? Vegyük a lehető legtragikusabb helyzetet. Olyan legyen, amibe még a hullaház éjjeliőre is beleborzong, és közelítsük meg a legnevetségesebb oldaláról. Nincs olyan emberi dráma, amelynek ne volna derűs oldala. Egyébként ez az oka, hogy az úgynevezett komikus szerző rettenetesen szomorú, mondhatni „tragikus”.

G. F.

George Feydeau, a lusta megszállott

„Hat-hét éves lehetett, amikor a szülei egy este magukkal vitték a színházba. Másnap reggel leült, és írt egy színdarabot. Édesapja, Ernest Feydeau, aki maga is műkedvelő író volt, és azzal büszkélkedhetett, hogy barátjának mondhatta Flaubert-t és Gautier-t, meghagyta a nevelőnőnek, hogy a gyerek aznapra felmentést kapjon a tanulás alól. „A fiú ma már épp eleget dolgozott.” E naptól kezdve Feydeau azért írt, hogy ne kelljen tanulnia.”[i]

1878-ban, tizenhat évesen csatlakozik a „Les Castagnettes” művészklubhoz, ahol színészként és imitátorként lép fel.

„Deslandes, a Vaudeville Színház akkori igazgatója, szerződtetni akarta, és megegyezett vele a szerződés aláírásának időpontjában. Deslandes késett a találkozóról, Feydeau várt néhány percet, majd távozott. Így ért végett rövid színészi karrierje. „Aznap értettem meg”, mondta később, „milyen előnyökkel jár a pontatlanság. És rögtön meg is fogadtam, hogy életem hátralevő részében mindig késni fogok. Mind a mai napig tartom is magam az eskümhöz.”[ii]

1883-84-ben katonai szolgálatot teljesít. Ekkor írja első komolyabb színdarabját, a Női szabót, amit két évvel később a Renaissance Théâtre-ban, ahol titkárként dolgozik, be is mutatnak. Az előadás hatalmas sikert arat, és természetesen – pénzt is hoz a konyhára. Innentől kezdve a négygyermekes családapa sikert sikerre halmozva írja sorra komédiáit – mégis mindig tele van adóssággal. Feydeau képtelen felhagyni játékszenvedélyével, megszállottan tőzsdézik. Eljátssza, amit még meg sem keresett. Amikor el kell adnia híres gyűjteményét – többek közt Cezanne, Corot, Van Gogh és Renoir műveit -, másikra tesz szert: kutyákat és macskákat vesz magához. Éjjel-nappal ír, és – akárcsak hősei – előre menekülve próbálja megoldani helyzetét. Talán ennek (is) köszönhető színdarabjai őrületes tempója, hősei páni félelme az utoléréstől. Mégis, minden egyes újabb mű megírása előtt úgy érzi, képtelen az előzőt túlszárnyalni vagy akár csak megközelíteni. „Szeretnék elkezdeni egy új komédiát, de zavar a hitványságom biztos és szomorú tudata: én nem vagyok elég nagyszabású.” A rendkívül termékeny szerző életműve több mint húsz színpadi monológ és negyven színdarab, amelyek – egy kivételével – mind komédiák. Egyetlen „komoly” darabja a Rügyfakadás, amelyet fogadásból ír. A hülyéje (Le Dindon) 1896. február 8-án kerül bemutatásra a Palais Royal-ban.

1909-ben második felesége elhagyja fiatalabb szeretőjéért, Feydeau pedig úgy dönt, hogy egy hétre a Hotel Terminusba költözik. Tíz évig marad. 1916-ban elválik feleségétől és ebben az évben írja meg utolsó darabját. Két év múlva viszonyt folytat Odette Darthys táncosnővel, de nem sokkal később kiderül, hogy szifilisze van, méghozzá nagyon előrehaladott stádiumban. Rögeszmék és kényszerképzetek kínozzák, szanatóriumba kerül, ahol 1921-ben elborult elmével hal meg.

Plakát

Plakát: Bagossy Levente