![]() |
|||||||||||||||||
| |
|
|
|
||||||||||||||
Az Örkény István Színház és a Művészetek Palotája közös előadása A folyóirat 33 évfolyamának anyagából válogatta: Réz Pál, Várady Szabolcs Szerkesztette: Mácsai Pál Szereplők: Díszlet: Khell Csörsz Olvasópróba: 2008. január 7. Bemutató: 2008. február 14. 19 óra Művészetek Palotája Előadás: 2008. február 15. 19 óra MÜPA Bemutató az Örkény Színházban: 2008. március 7. 19 óra „A Nyugat… nekünk, magyaroknak, a reformkor utáni legnagyobb erkölcsi és szellemi megújulásunk. (…) Ne felejtsük el, hogy Tisza István, a nagy tekintélyű miniszterelnök, akit nem jellemzett az, hogy ostoba lett volna, így nyilatkozott: »Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján!« A levéltetvek túlélték Tisza pálmafáját, az ország gazdasági, politikai nagyságából jóformán nem maradt más ránk, mint az ő csorbíthatatlan nagyságuk. Ha valaki nem tudja fölérni ésszel, hogy ezt a nagyságot nem lehet elherdálni, hát az ő baja.” Ottlik Géza Száz éve annak, hogy a Nyugat első száma megjelent. Megpróbáljuk felérni ésszel, hogy mi volt ez. Mások is, sokan megpróbálják, ki-ki a maga eszközeivel. A színház – jelesül az Örkény Színház – nem méltatni akar és nem elemezni, de még csak nem is irodalmi estet rendezni a Nyugatban közölt remekművekből. Színházi élményt keres, drámát – drámaíró nélkül. Versben, novellában, tárcában, kritikában, naplóban, levelekben – a szenvedélyt, amiből a Nyugat összeállt, és amiről Ottlik még ezt is mondja: „…arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött. Ezek az óriások rendületlenül, tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett, fölébe emelkedve nemcsak mindennek és mindenkinek, hanem az egymás közötti, civilek által fel sem fogható mértékű ellentéteiknek is.” |
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||