ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

A karfiolmaffia karmaiban

2009. október 6., Magyar Hírlap

 

Színház. Az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című Bertolt Brecht-darabbal nyitotta az idei az Örkény István Színház

Hatalmas, többméteres átmérőjű karfiol áll a színpadon. Belsejében, amikor megemelik, kényelmesen elfér három-négy szereplő. Az óriászöldség ábrázolása valósághű: szép és egészséges. Dudorait időnként megmásszák a színészek, egyes jeleneteket pedig a tetején üldögélve játszanak el. Üreges belsejébe föntről csukható-nyitható rés vezet.

Alját szélesen ívelő, zöld levelek szegélyezik, itt pihen el Arturo Ui is, amikor már parancsuralkodóként intézkedik követői fölött.

Az Állítsátok meg Arturo Uit! (eredeti címén: Der aufhaltsame Aufstieg des Arturo Ui) Bertolt Brecht finnországi emigrációja alatt (1941), a második világháború idején írta. Hitler uralmának véresen vitriolos szatíráját Ungár Júlia remekbe szabott, új fordításában, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése címen, Zsótér Sándor rendezésében mutatta be a hét végén az Örkény István Színház.

A chicagói zöldségmaffia és gengsztervilág környezetében játszódó cselekmény kétségbeejtő időszerűséggel szól 2009-ben a globális kapitalizmus megannyi vészjósló tünetéről. A maffiamódszerekkel összeharácsolt vagyonok birtokosainak exlex életformájáról, a folyamatos demagógiával párosuló manipulációkról, ahogyan a kistermelőket, kiskereskedőket kisemmizik vagy megveszik, az ellenkezőket kinyírják, a sűrűn emlegetett védelmi pénzek vámszedőinek törvényen kívüli, gátlástalan eszközhasználatáról.

S ha tézisdrámával van dolgunk, hát most modellként láthatjuk a színpadon a vadkapitalizmusban „karriert” csináló maffiózók gyors társadalmi „fölemelkedését”, politikai tőkévé „konvertálódását” és egyáltalán a maffia – már-már iskolás módon követhető – kialakulását a hiszékenyek és a korrumpálhatók körében. Zsótér Sándor voltaképp roppant szemléletes korrajzot kínál a gazdasági maffia politikaivá hatalmasodásáról, elborzasztó térnyeréséről.

A rendező – a díszlettervező Ambrus Máriával és a jelmeztervező Benedek Máriával karöltve – meseszerűen egyszerű, metaforikusan láttató színpadképével és a fejekre húzott karfiolmaszkkal (ami olykor kifejezetten szép frizuraként hat), lévén szó a kiszolgáltatott zöldségkereskedőkről és a karfiolmaffiáról, kézenfekvő képzettársításokkal segíti a darab értelmezését.

Arturo Ui, a gengszterfőnök többnyire a karfiol tetején trónol, és osztja demagóg szólamait, elterelendő a figyelmet az általa elrendelt barbárságok valódi okáról, és élvezi hatalmát. Zsótér különös ötlettel, a hagyományos nyers, brutális férfiszerepet nőre bízza: Kerekes Éva bülbülszavú hazudozásaival, mosolygós manipulációival alattomosabb, mert rejtettebb, megtévesztőbb Uit alakít, látszatra egy empátiával megáldott nő álarca mögé rejti fondorlatosságát, kíméletlenségét. A színésznő ajkán Brecht szatirikus szövege kétszeres iróniával hat. Rózsaszirmokra hajazó piros szoknyájával, zöld felsőrészével ráadásul éppenséggel egy ártatlan virágszál hamis látszatát kelti. Kerekes Éva rendkívül árnyaltan, expresszív szövegmondással kelti életre Arturo Ui kétértelmű mondatait, amivel rendre átejti kiszemelt áldozatait. Egy halk szavú manipulátor, demagóg diktátor sokkal félelmetesebb, mint az eleve brutális, aki ellen az áldozhat még fölkészülhet. Mindegyik szereplő több figurát is alakít, nem térhetünk ki valamennyire. A gengsztertársak, a vezér véres kezű „hadsegédei” Giri (Polgár Csaba), a virágkereskedőből átvedlett maffiózó, Givola (Máthé Zsolt), Roma, Ui hadnagya (Ötvös András m. v.) a brechti tézisképletek (és nem reálisan egyénített) figuráit a maguk pőre primitív bűnöző mivoltában mutatják föl, célratörően és pontosan illeszkedve Zsótér puritán tömörségre törő színrevitelébe.

Csuja Imre a sokáig ellenálló, becsületben megőszült, majd megvásárolt Dogsborough szerepében pontosan érezteti a metamorfózist, amin Ui fenyegetésére átmegy. Für Anikó manipulált, kíméletlen, száraz hangú bíró, Debreczeny Csaba rémült áldozat Dulfeet szerepében, a feleségét, Bettyt alakító Szandtner Anna fájdalmas-magabiztosan utasítja el férje gyilkosának, Uinak csábító üzleti ajánlatát, hogy később mégis alávesse magát. Kerekes Éva minden hájjal megkent gengszterfőnöke mézesmázos hangon parafrazeálja a Brecht által idézett antoniusi gyászbeszédet Caesar fölött Shakespeare Julius Caesarjából („Temetni jöttem, nem dicsérni…”). A mindent átjáró szatíra fölött ott lebeg a tragikus atmoszféra.

Metz Katalin