ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Karfiol az egész világ – vagy mit tudom én

2009. október, Színház.net

… mert a racionalitásnak semmi köze nem lehet egy őrült felemelkedéséhez és bukásához.

Benne vagyok - mondja Csuja Imre Dogsborough-ja. A karfiolbizniszre gondol, de ahogy kimondja, elnyeli az óriási díszletkarfiol - mit díszlet-, világkarfiol... Szóval benne van, de nem csak a karfiolban és a trösztben, hanem a városra-, városokra-, országra- és világraszóló gengszterkedésben, pedig - és ennek mindenki megmondhatója - Dogsboroughnál tisztességesebb embert keresve sem találni sehol. De a fehér - ősz és tiszta - Dogsborough mégis eladja magát, mert néha még a becsület is jó üzlet. Persze minden jó üzlet, ha valaki meglátja benne a lehetőséget, nem beszélve arról, ha van hozzá legalább egy browning ja. És lám, itt van Arturo Ui, akinek pont ez a kettő van: üzleti érzék és browning. Ami nincs neki, az az erkölcs, ami megállíthatná.

Ui tudja, mit akar - pénzt; és tudja, mi kell hozzá - lopni, csalni, hazudni, gyilkolni, zsarolni és kizsákmányolni. Ui - bár fél évszázaddal ezelőtt egyértelműen (és kizárólag) Hitler képére formáltatott - ma nem más, mint egyszerű reálpolitikus, népeink bármelyik felének demagógiáját szenvedélyes szónoklatokkal palástoló vezére. Kerekes Éva Arturója férfivé emancipálódott, közben mégis sztereotipikusan hisztis vezérnő, akin túlnő saját hatalma - a világ szerencséje, hogy saját labilis személyisége, befolyásolhatósága, kiszámíthatatlansága, elvakultsága és leginkább: hite végez vele. (Pedig - még egyszer - milyen zseniálisan rejti együgyüségét szónoki álnagysága mögé!)

A bukás karfiol képében éri Uit Zsótér Sándor színpadán - karfiol itt minden, a szoknyák, a fejek, a ház is -, mert a racionalitásnak semmi köze nem lehet egy őrült felemelkedéséhez és bukásához. És mégsincs itt semmi irracionális: ha nem magyar rendszámú lenne a gengszter Giri autója, és nem hallanánk Detroit mellett Jászfényszaru fenyegetettségéről is, akkor is tudnánk, hogy a mi létező világunkról van szó, amit, ki tudja, talán épp egy óriáskarfiol fog megmenteni a következő Uitól. Ez Brecht és a mesébe illő valóság: a karfiolhegy tetején trónoló bíró (Für Anikó), aki az égbekiáltóan törvénytelen ítélet kihirdetése előtt kinyilatkoztatja függetlenségét, vagy a megözvegyült Dockdaisy (Szandtner Anna), aki kevéssé meggyőző korteskedése közben Jézus-szoknyában feszíti magát keresztre a becstelenség oltárán

Az Örkény István Színház kis színpada ideális terep Zsótér számára: szokott statikussága a mozgás lehetetlensége miatt fel sem tűnik; a díszlet olyan nagy, hogy tényleg csak a színpadi gépezet hozhatja be a szereplőket - a forgószínpad futószalagként szállítja be és ki az újabb és újabb embereket. De nemcsak az összenyomott tér, hanem a színház helye is kedvez az előadásnak; gumibotokról és vízágyúról beszélni nem lehetne a tűzhöz ennél közelebb.
Pontosan és erősen szól a világról az előadás - vesékig ható nevetéssel kezdődik az évad.

Sztrókay András