ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Nyugat 2008-1908

2008. március 20. - Magyar Narancs

Egy hajóállomás-féleség a díszlet; a lényeg nem ez, hanem hogy változatos a tér, van kis híd, van kis pad, van kis korlát. Ez azért is fontos, mert egy folyóirat centenáriumát színházban megünnepelni eléggé kockázatos vállalkozás, kivált, ha ez a folyóirat a Nyugat, amely az irodalom fellegvára volt a huszadik század első felében, és bár történetét drámai karakterű események és konfliktusok színezik, egészében véve mégsem színházi.

Áll tehát az Örkény Színház teljes társulata a nyitóképben a színpadon; ünnepi jelmezben, vagyis frakkban, amely épp csak parányit hibádzik, de azt a parányit látványosan: póló vagy pulóver van a kabát alatt, esetlen tornacipő a lábon, esetleg nincs is nadrág, vagy kék zokni rikít - nem is irodalmi est, hanem színházi vágta, végig a Nyugat harminchárom évfolyamán. Az anyagát Réz Pál és Várady Szabolcs válogatta, Mácsai Pál pedig előadássá rendezte, vagyis gondoskodott arról, hogy miközben a fül hall, a szem lásson valamit.

Például azt, hogy Széles László - miután elmondta A muszáj Herkules t - a karját hanyagul a pad támlájára ejti, fejét kissé félrebillenti, úgy hallgatja, amint Krúdy - Debreczeny Csaba - róla beszél, és máris beidézi a legismertebb Ady-fotográfiátÉ (Muszáj elgondolkodni azon, hogy manapság van valami ellenállhatatlanul vicces Ady hősiességében.)

Vagy ahogy Gálffi szikár Babits (és a dramaturgiailag hibátlanul elhelyezett versek sorozatában talán az egy Jónás imája nincs jó helyen, viszont nagyon szépen van mondva), Kerekes Viktória hisztérikus Szomory (dohogása színészi nagyária), Csuja Imre remek Móricz, Bíró Kriszta egyszerre becsvágyó és ironikus Szabó Lőrinc - szóval mindenki megtalálja a maga színházi helyét, miközben összeáll a kép. A képen pedig a Nyugat, mely jobb időkben bő kétezer, rosszabbakban alig nyolcszáz példányban jelent meg.

Egy beidézett Thomas Mann-levélről jutott eszembe: jól együtt vagyunk, de "meddig lesz hely"?

- ki -