ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Függöny előtt és mögött

Criticai Lapok

A gyanú nem igazolódott be, noha kézenfekvő volt a feltevés, hogy a Búvárszínház című, Nagy Endre kabaréja alcímű színjáték csupán szellemes konferanszok, ellenállhatatlan tréfák, sikamlós kuplék füzére lesz. Nem több, mint afféle közönségcsalogató mulatság, amelyet a bulvárprodukciók sorától legfeljebb a műfaj jelesebb minősége különböztet meg. Vagyis az az eredeti ízlés emelheti ki, amellyel a tollforgató Nagy Endre éppen száz esztendeje megbabonázta a publikumot. A kétségeket féken tartotta, hogy a bemutatóra az Örkény Színházban készültek, s az is, hogy a szerző Kárpáti Péter, a rendező pedig Novák Eszter. Hiszen nem érhette még a vád e – féltucatnyi közös munkában összeszokott – párost, hogy gátlástalanul hajhásznák a sikert.

Most sem teszik. Akad szellemes konferansz, ellenállhatatlan tréfa, sikamlós kuplé, igen. Mégsem elégszik meg alibi dialógusokkal a szövegkönyv – csakugyan drámává lesz. Annak ellenére, hogy egy látomásos képpel „elmegy az erdőbe". Kárpáti Péter nem egyszer, nem kétszer alkalmazott színműveiben epizodikus, nagyon is laza, már-már széteső szerkezetet, lényegében megkerülve a szoros konfliktus mentén szerveződő dramaturgiát, míg a Búvárszínház eleve törekszik arra, hogy a különböző szcénákat összekösse, sajátosan egymáshoz simítsa. Különben is világos kronológiában követi Nagy Endrét egy korai pályaszakaszában, attól a perctől, hogy betette a lábát a Bonbonničre színpadára, addig a percig, amikor megválik a tulajdon nevét viselő kabarétól. Természetesen vannak konfliktusok e kis színházacskákban is. Míg az előbbinek a direktorát akarva-akaratlan az újdondász kabarettista túrja ki, addig az utóbbinak az igazgatását kénytelen átadni kollégáinak. E társulati feszültségek jót is tesznek a jeleneteknek, amelyekben a színésznép nótázik, iszik, civódik, vagy éppen szerelmeskedik, ahogy az atelier-darabokban szokásos. Az igazi ellentét azonban színház és a magánélet között szikrázik fel, amiről a bennfentes színművek ritkán szólnak érdemben. A szinte reménytelen küszködésről, amellyel megfelelni törekszik egy művész a szeretteinek, a merőben különböző igényeket támasztó „civil" környezetének. S ez mélyen hiteles.

igenbuvarbogacsi_clip_image001

Hámori Gabriella és Polgár Csaba | theater.hu fotó – Ilovszky Béla

Függöny előtt és függöny mögött játszódik tehát a színi történet, a szó szoros és átvitt értelmében. És semmi csillogás, a kulisszák mögötti világot nem kívánják „eladni" a nagyérdeműnek. A kelleténél egy jottányival ridegebben valósítja meg Zeke Edit tervező e helyénvaló döntést, amely Novák Eszter tartózkodó rendezését is jellemzi. Egyetlenegyszer engednek a mai közönségízlésnek, amikor az egyik kabarészínész „rögtönöz" egy számot, merőben anakronisztikusan – az idén színészként végzett – Szabó Kimmel Tamás rap-szövegével. Netán azért történt e botlás, hogy a rendezőnő még egy friss diplomást foglalkoztasson? Hiszen a színlap láttán a szándék evidens, Szilágyi Katalin és Vári-Kovács Péter személyében vendégként tulajdon növendékei bukkannak fel egy-egy kisebb szerepben, s tisztesen élnek is a szerény lehetőséggel. A nagyobb labdát az a tanítványa kapta, aki tagja lett e társulatnak. Polgár Csaba magát Nagy Endrét játssza. Csaknem mindvégig a színen van, s bírja erővel, színnel, gondolattal, tehetséggel. Szinte kamaszos ifjúsága előnyösen simul a szerephez. Így elhitető a lendület, amellyel bekebelezi a kabarévilágot, és bocsánatosak a hazugságok, amelyekkel a mindennapokban lavíroz.

A kompániát zömmel olyan színészek adják, akiknek már a kisujjukban van a mesterség. Így alig venni észre, hogy egyik-másik alakot az író vázlatosabban hagyta, s inkább Csuja Imre és Széles László jóvoltából lesz „társulati helyi értékükön" túlmutató karakter Sajó és Máhr, takarékpénztári kettősükben kamatoztatva a lassabb és az elevenebb temperamentum különbözőségét is. Míg Debreczeny Csaba olyan Pufi, hogy nemcsak egy instrukcióra ordító vagy pingvinként totyogó komikust láttat, de sejteti Huszár Pufi ambícióját, majdani karrierjét is. Máthé Zsolt egy színházi mindenes lankadatlan figyelmével tölti meg szinte néma szerepét. Nem tudni, mi a ráció abban, hogy a szerepnevek hol felidézik az eredeti személyeket, hol nem, amikor pedig a korabeli művészvilágból közvetlen modorban emlegetik Molnár Francit, Szép Ernőt, Ady Bandit és másokat. A Nagy Endre Kabaré társulatából egyedül Mimi, azaz Medgyaszay Vilma áll teljes nevével a színlapon is. Talán attól tartottak, hogy a néző összeveti színháztörténeti emlékeivel a szereplőket. Talán nem is alaptalanul. Hiszen óhatatlanul eszünkbe jut, hogy Kerekes Viktória eljátssza ugyan a hiú és ármányos kabarécsillagot, de persze a dalaiból hiányzik a korabeli sanzont megújító művésznő formátuma. Aki Nagy Endrét beinvitálta a színházba, az Kondor, azaz – a színlapot kiegészítendő – a színész, zeneszerző, hegedűvirtuóz Kondor Ernő, akitől Mácsai Pál erősen különbözhet, már csak életkora miatt is. De senki sem firtatja az eltérést, mert a színész életteli típusát mutatja a direktornak, aki lazasággal palástolja hajlamát a testi-lelki megroggyanásra.

Azoknak az asszonyoknak, akik Nagy Endréhez kötődnek, valóban sorsuk van. A feleség szeret, féltőn ragaszkodik, majd belefárad, végtére belefásul abba, hogy mindinkább kimarad társának életéből. Hámori Gabriella gondosan érzékelteti a stációkat Gigi házasságában. Nem sokkal több örömhöz jut a szerető, eleve múlandó a kapcsolat, megannyi füllentésre, csalásra, végül árulásra számíthat. Kerekes Éva pezsgő erotikával s előrelátó bölcsességgel jellemzi Rózsit, azaz László Rózsit, akit Nagy Endre „hátrahagyott" a Bonbonničre- ben. A Búvárszínház tehát becses színészi pillanatokkal örvendeztet meg. S egynémely szerzői gyarlóság ellenére okos és érzékeny mondatokkal. Megérdemli, hogy estéről estére felkeresse a „közönségtársulat". Hogy a színmű találó észrevételét idézzem: „Én már rég rájöttem, hogy ezek minden este ugyanazok – csak más jelmezben vannak… A Közönségtársulat. Ma odamennek turnézni, de holnap visszajönnek… Ti azt hiszitek, mi játszunk nekik, pedig ők nekünk." Ezen a premieren végül is együtt játszottunk.

Bogácsi Erzsébet