ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Megfelelő méretű morzsák

2007. április - Népszava

Szép Ernő-darabokat játszani főleg ritmus- és stíluskérdés. Minden a ritmus. A szerző általában két szereplőjére koncentrál. Általában egy férfira meg egy nőre. Összeszalasztja őket. Szétválasztja. Hagyja, hogy mórikálják magukat. Ismétlődő szavakba, vissza-visszatérő mondatokba ágyazza jellemzésüket. Egy ide, egy oda. Tik, tak, tik-tak, tik-tak. Tik. Tak. Minden a stílus. Az a semmicske miliő, amelynek mélyén azonban egy abszurd dráma feszül ugrásra készen. Az átmeneti felhőzet, melyet sem elfújni, sem felleggé súlyosítani nem szabad.

Az Örkény István Színház kabaré-egyfelvonásosokat ásott elő. A Kávécsarnokot nem is kellett ásni. Helyre kis régészeti lelet, első színrevitele, 1917 óta már sok színész-színésznő párost boldogított. A Tűzoltó viszont szinte ismeretlen volt a közelmúltig, s még az sem teljesen bizonyos, hogy 1925-ben tartották a premierjét. A két könnyű darab jól illik egymáshoz. Az egyiknek az ablakából a délelőtti világvárosra látni, a másikéból az estéli tyúkólra. A Tűzoltóban egy szép fiatal özvegyasszony a lépes méz A Kávécsarnok Fannyja is szép özvegyasszony, kissé éltesebb, kevésbé cukros kiadásban. A tűzoltó meg tűzoltó, a legsnájdigabb fajtából. Alajos ellenben idősebb, pipogya, civil, de persze lelke lángjait neki is csitítania (vagy épp hevítenie?) kell. A névelő nélküli Tűzoltó cím nem az egyenruhás széptevőre, hanem a reménybeli párocska pajkos oltogatósdijára utal. Oltogat a másik kecses színmű is – úgy, hogy gyújtogat (mivel a szerelemnek megtiltani nem lehet, mint tudjuk).

Bodnár Enikő megszólalásig hű apró cukrászdát tervezett. Egyik végéből a tulajdonosnő tarthatja szemmel birodalmát, a másikban a hetek óta kuglófpotyázó vendég úr eszegetheti a csemegét. Jár a falióra – nagy ajándék, mert a színpadi órák állni szoktak –, percről percre látni, miként és mivel telik az idő, mennyit­ fordul Fanny és Alajos világa, amíg a nagymutató egyet-egyet zökken. A két kisasszony-vendég (Hámori Gabriella, Roszik Hella e. h.) pontosan akkor mehet a dolgára, amikor ez kötelessége. Az előbbi ma például boncolásnál lesz jelen, mint orvosnövendék.

Bereményi Géza, a rendező nem boncolja a háromnegyed órás drámácskát. A világítással megteremti a tónust, egyszerű mozgássorokkal tagolja a teret, s rábízza magát meg Szép Ernőt színészei, Kerekes Éva és Széles László tehetségére, játékbiztonságára. Időnként fel-feltűnik közöttük a gazdasszonya titkaiba némileg beavatott, szerelmetes hűségű mindenes, Rozi, akinek tenyeres-talpas-kedves figurájával Takács Nóra Diána e. h. sokra hivatott komikai talentumot villant meg.

Kerekes és Széles méregeti egymást. Az asszonynak jól jönne egy férj, a férfinak nem jönne rosszul egy feleség. Természetesen egyikük sem akarja túl korán felfedni a magány kártyalapjait. Sodródnak az asztalok között, erőviszonyaikat az üzlet szintjei, zugai fejezik ki. Valahogy egyre közelebb vergődnek egymáshoz. Önvédelmi haragszomrádot játszani egyikük sem rest. A minapi mama kedvence agglegény a sértett önérzet bajnoka. Kerekes érezteti fölényét: ő van birtokon belül, ám nem szeretné elveszíteni a talán nem első osztályú, jobb híján mégis megfelelő férfizsákmányt. Széles a Szép Ernőtől sosem idegen infantilizmust, az óriáscsecsemőséget aknázza ki. Ha nem vigyáznak, egyre vallomásosabb dialógusukban giccsé habosodhat a líra. Vigyáznak. A csöppet sem taszító átlagemberi kicsinység közepette Kerekes egyszerre racionalista és álmatag Fannyja a nagyobb lélek, Széles Alajosa pedig önzése és rigolyái alól is kifigyeli, hogyan járhatna a még mindig csinos tulaj kedvében. Kerekes Éva keringélése, Széles László dübögése az érzékek és érzések ösztönösségére, a pici mozdulatok gesztusrendjére alapoz, nem az érdekházasság – inkább a páros egyedüllét felé hajókázó antihősök ők, akiknek már se idejük, se tehetségük Philemon és Baucisszá válni.

Az első egyfelvonásos a szabályszerűbb, kerekdedebb. A második az újszerűbb és problematikusabb. Roszik Hella (Szolgáló) és Máthé Zsolt (Egy szegényember) a külvilág valóságát, ironikus kedvét és fájdalmasságát lopja az özvegy és a széptevő vágyott légyottja köré. Védhető, magyarázható, hogy a tisztaszoba olyan falvédőfüggönyt kapott, amelyre kávéházi asztalkát és városias slágerfeliratot ("Uncili, smuncili…”) hímeztek. A Tűzoltó elvontabb, groteszkebb, karikírozottabb ellenpontja a Kávécsarnok játékos kisrealizmusának. Kerekes Éva, mint a régóta időszerű pásztorórára (s a második házasság tervezgetésére) immár kész falusi szép­asszony bírja göcögéssel, mosolyintással, kacér ringással a szerepet. Oly lé­gies, mintha a saját tizenéves bakfislánya lenne. Széles László katonásabb és bumfordibb tromfokkal járul a kettős sikeréhez. Az egyik addig húzza, a másik addig sürgeti a dolgot, míg a tűzoltó váratlan dilemmával találja magát szemben: az özvegy (és a saját) ölének tüzét oltsa (szigorúan "virágnyelven” értekezve a vágyott eseményről, melyet a test- és vetkőzésnyelv nyíltan elbeszél) vagy a harangszó jelezte tűzhöz igyekezzék mielőbb kötelességszerűen? (Az erős jelképiségű tűzoltófigura, amely oly derekasan szolgált Molnár Ferenc, Örkény István, Hubay Miklós, na és mindenekelőtt Ionesco színpadán, Szép Ernőnél is kitesz magáért, ám Bodnár Enikő tervezésében a női "uniformis”, fehérnemű-arzenál ugyanoly sokrétű és mulatságos, mint sisak, ruházat, eszköztár a másikon.)

Bár a jól kidolgozott jelenet eredetibb Szép szintén az anekdota tövéről fakadt másik dramolettjénél, egy idő után eluralkodik az imitáció és affektáció, a stíl kigúnyolása. A kulisszák, koreográfiák elrajzoltsága és a telivér színészi produkció elrajzoltsága nem mindig vág egybe. A szerelmi, szexuális huzakodás regisztere egészen más, mint a nyirettyű­jével vonszolódó (hadirokkant?) szegényember félálomi rebbenése. A szobaajtón kívül jól látható, föstött, kétdimenziós képeskönyvi derű megint más közeg, mint a két fiatal felnőtt érzéki taktikázása, a replikák erotikájába is kiáradó (de diplomatikus) hancúrozása. Az önmagával mindenestül arányos, szolidan rendezett Kávécsarnok után a Tűzoltó kissé szeszélyes és szétszórt.

Darvas Ferenc komponált zenét a kettős bemutatóhoz, mely ismét némi elégtétel lehet az utolsó éveiben sanyarú, szomorú sorsú Szép Ernőnek az örök vadászmezőkön. A nyakában egykor lakhelye, a margitszigeti Nagyszálló hófehér törölközőjét elegáns sálként hordó bohém író egyetlen öregkori jelvénye a kopott zakó gomblyukába tűzött piros szegfű maradt. Az Örkény Színház előadásának szellemes műsorfüzete idézi a (dráma)költő legelkötelezettebb mai hívének, Tandori Dezsőnek sorait is: "…És ismerte a balettöltözők világát, meg a Margitsziget verebeitől bocsánatot kért, hogy nem kellő méretű morzsákat szórt nekik, s az olvasóktól, hogy ilyesmikkel untatta őket, és akart még öngyilkos ­lenni a Lánchídról, mert nem volt hídpénze…”

Kerekes Évának és Széles Lászlónak köszönhetően egy becses életmű megfelelő méretű morzsái várják azt, aki rászán egy budapesti estét.

Tarján Tamás