ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Idézőjelben

MaNcs – 2007. február

Rossz memóriájú ember lévén dühödten imádom az idézeteket, a szó szerintieket, a stilárisakat, a színházi palimpszesztet legkivált: semmi bajom tehát azzal a gesztussal, hogy Tasnádi István letörölte a nagy árkus papírról Erdman Öngyilkosát, és ráírta a maga Finitóját, "magyar zombi" alcímmel, versben; és önmagában azzal sincsen semmi bajom, hogy Mácsai Pál rendezése erősen izál: moliére-izál, barokkizál, örkényizál, stilizál, parodizál.

Tasnádi egy nekifutásra mindjárt két darabot versel (a vers néha jó, néha rémes): az első felvonásban az életkedvetlen (mert mellőzött, mert piszkált, mert frusztrált, mert még a budin se hagyják békén) Blondin Gáspár

öngyilkosságára licitál

a markáns típusokban megjelenített társadalom, a másodikban pedig a keresztnevű emberek tévéshow-jából csinál monstre paródiát, fölvonultatva benne az első rész figuráit. Ez utóbbiban beígéri a "halál élőben" szenzációját, minden nyomorultakkal, kiszolgáltatottakkal üzletelő tévéműsor elméleti csúcspontját.

Bagossy Levente díszletének központi eleme a budi - melynek színpadi és egyéb konnotációit most nem sorolom ide, csak megjegyezném, hogy ide gyűlik mindenki, aki élete föllendülését várja Blondin halálától, a budi itt a lépesméz maga. A második rész díszlete pedig a vonatkozó műsorok gagyi küllemét és Potemkin-gazdagságát imitálja.

Darab és látvány (Izsák Lili gondos "talpigszürkéi", leleményes apróságai is) elsősorban alakításoknak kedvez - ezt erősíti Mácsai Pál barokkos-ironikus dalbetétekkel pöttyözött, kidolgozott jelenetekben gördülő rendezése is (az énekesek, Bucsi Annamária m. v. és Gál Gabi m. v. ügyesen veszik át az előadás idézőjeleit). A színészek szabadon engedhetik játékos fantáziájukat a sablonokból épített figurák kiszínezésében, hiszen a nagyjában-egészében rugóra járó dramaturgia vezeti, súlyos üzenet viszont nem béklyózza őket.

Csuja Imre Blondin Gáspár szerepében a nép egyszerű, de jól megtermett fiát játssza, akiről sose derülne ki, hogy megvan a magához való esze, ha nem sodródna bele öngyilkossága kiárusításába. Csuja lomhának is jó (zombinak nem mondanám, mert ezt a szót én másra használom), csalafintának is jó - mindazonáltal nem fárad azzal, hogy holmi mélyebb értelmet tulajdonítson önnön üzleti megvilágosodásának. A felesége szerepében Für Anikót látjuk, aki úgy szépül és virul kifelé, ahogy távolodik addigi életétől: gyorsan. Szikkadt, blazírt, fáradt középkorú asszonyként ébred rá, hogy tán tartogat neki még valamit az élet - életet, például -, esetleg a Zorró-külsejű, üres szövegű, eléggé ismerős sztárpszichiáter mellett, akit Széles László domborít, finom poénokkal; ebbe a perspektívába Für Blondinnéja beleszépül. Pogány Judit a gonosz anyóst tetterővel és epés humorral "támasztja meg".

A polgármester a kisközösség anyagi gondjainak megoldását reméli Blondin öngyilkosságának ügyes felhasználásától - Anger Zsolt a megbízható helyi erő kliséjét az "érző ember" patentjaival ékesíti. Fölbukkan egy költő - eléggé idegen test a darabban -, Végvári Tamás játékában kicsit enervált és archaikus, de igyekszik remélni a költőtársadalom sorsának jobbra fordulását Blondin halálától.

Tigris Nikiben, a popdívában semmiféle közösségi érzelem nem hevül: ő kizárólag a saját pályáját szeretné föllendíteni, magát meg néhány pletykalap címoldalára katapultálni az öngyilkosság révén - már ha szegény Blondin érte és miatta döfné magába a kést. Bíró Kriszta nemcsak parádés számot

búg és vonaglik

el fekete loboncban és lila fűzőben - de bamba vigyora is sokkal jobb, mint a tévédomináké. Ráadásul a második részben a szerencsétlen kreatúra valódi kiszolgáltatottságát is megmutatja: úgy kapaszkodik Kerekes Viktória riporternőjének nyakába, mint egy majom, miközben hátul kivillan tangamunkaruhája.

A Czukor Balázs játszotta szomszédot, Misit alighanem a fővárosból száműzték Blondinék mellé: kicsit együgyű, kicsit tompa, de zsigerből érdekvezérelt. Kerekes Viktória Hajnalka riporternője ugyancsak frappáns paródia: rutinosan lavírozik ebben a "fogalmam-sincs-mit-keresek-én-itt" helyzetben, nagy szerencsétlenséghalmaz ő is.

Summa: a színpadon sokaknak van nyomósabb okuk az öngyilkosságra, mint a budin üldögélő Blondinnak. Aki a második részben a Pál Show díszletei közt végül is nem szúrja le magát, hiába nógatja őt Debreczeny Csaba Pálja. Debreczeny éppen ezerszer jobb a szerepben, mint üresfejű "valódi" kollégái, hiszen ő gondol is valamit erről a szánalmas alakról.

Blondin nem lesz öngyilkos, mert rájön, hogy élni jó. Mégis meghal, mert mások arra jönnek rá, hogy nélküle élni még jobb. A darabnak ez a csavarja azt sejteti, mintha súlyos opus lett volna előtte, pedig csak stíljáték az egész. Ebben a tónusban lép színre Mácsai Moliére-ből idecitált deus ex machinája, hogy egy bravúrvillanáson kívül persze ne csináljon semmit, az ilyen követek ezt szokták...

A színészek jók. Ezt nevezem én szórakoztatásnak.

Csáki Judit