ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Add meg magad minden nőnek

kontextus.hu – 2005. november

A Novák Eszter-féle Első éjszaka vagy az utolsó olyan, mint egy meleg kályha. Kárpáti Péter alapvetően a női princípium dicséretére készítette darabját, aztán a kezéből kikerült szöveg mögé egy puha anyácska állt, Novák Eszter, aki a nők ugyanazon, régóta hagyományosan elismert értékeit használja rendezőként, mint amit a darab hirdet. Az ő előadása - ugyanúgy, ahogy a darab állítja a nőkről - jót tesz a nézőjével, életet ad neki, meggyógyítja, megpuhítja, feltölti energiával, biztatja, túlélési stratégiákat tanít neki. Ezt teszik a szereplők is, Sehrezád, egy halászné, egy női dzsinn, majd az alcímből ismerős Átika, ráadásul minden szerephez pompás reklámarcok is kerültek: Kerekes Éva, Járó Zsuzsanna, Bíró Krisztina, Pogány Judit. Mi a szlogen, amit így közösen hirdetnek? Mondjuk valami olyasmi, hogy: "Soha ne tarts egy nő ravaszkodásától. Add át magad az akaratuknak, és mennyországot építenek köréd. Lágy hangon susogott mesék, puha kar, káosz helyett meleg otthon vár rád mellettük, és egy zsongító mesevilág."

Ez a mesevilág az Ezeregyéjszakáé, az első jelenetben Sehrezád faggatja hercegét. Az minden éjszaka lefejezte az épp esedékes ágyast, megelőzve a szerinte (és minden az előadásban előforduló férfi szerint) törvényszerűen bekövetkező megcsalatást és cserbenhagyást. Sehrezádnak is eredetileg egy éjszaka jutna, de körbeburjánozza meséivel a színpadot, és addig bűvölgeti velük a hercegét, míg egy egész élet lesz belőle. Meséi osztódással szaporodnak: szóba hoz egy halászt és annak feleségét, ezek is megjelennek a színpadon. Itt a halászné egy dzsinnről (nőnemű!) és egy másik halászról mond zsongító mesét férjének, ezek is megjelennek a színpadon. Aztán ez a dzsinn végre elkezdi pedzegetni Umáma és Átika történetét: ők szerepelnek az alcímben, már régóta számít rá a néző, hogy végre elhangozzék a nevük.

Ám Kárpáti Péter darabjában a mesék nem rapid, ötperces, gyorsan ledarált, kávészünetre tartogatott kis közjátékok. Hiába várunk arra, hogy megtudjuk, mi a fenét csinált ez a lehetetlen nevű Umáma azzal az Átikával, soha nem tudjuk meg pontosan. Nem derül ki, mert nem a slusszpoén a lényeg, hogy hogyan futnak bele a főhősök beteljesülésbe. Maga a meseszövés a fontos, mint egy életre szóló program, amely a történet szintjén és szimbolikusan is egy olyan életmentő túlélési taktika, amellyel a nők (az ő privilégiumuk a mesélés) önmagukat és férfitársaikat is megmentik létezés hideg, sivár és embertelen formáitól.

Körbezümmög bennünket ez a mesét szülő mesefolyam, amely a fikció szerint a férfiakat győzködi és biztatja, de a nőknek is jut a józan, bölcs, humánus, nagyon is konkrét, privát élet békéjét szorgalmazó életbölcsességekből.

A női nem fényezése nekem már nem lenne feladatom, de kikerülhetetlenül szót kell ejtenem a Sehrezádot játszó Kerekes Éváról, aki úgy sugárzik, mint egy atomerőmű. Az az érzésem, mintha neki kivételesen nem abból állna a szerepe, hogy valahogy felküzdi magát egy elképzelt előadásbeli csúcspontra, hanem mintha ott csücsülne, ülne egyfolytában. Kerekes Éva az első pillanattól kezdve ott van, minden erőfeszítés nélkül, és bájos, mint egy kamaszlány, de mindentudó is, mint azok a nők, akik már túl vannak a kóstolgató ifjúságon. Ahogy magában mulatva, ironikus mosollyal kérdezősködik a hercegtől, miközben arról van szó, hogy az ő feje is odalesz reggel, aztán ahogy már terhesen rakja jobbra-balra a már minden testhelyzetben kényelmetlen hatalmas görögdinnye testét, aztán ahogy öregasszonyként érzékeny ízületekkel helyezkedik a hercege ölébe… Az Örkény Színház dívája ragyog a tehetségtől. Tudom, én is nő vagyok,észreveszem.

A második felvonásban egy asztal körül ülve ott vannak a férfiak is, panaszkodnak veszettül a hazug csaló nőkre, itt kissé lelassul az előadás, de ebben is valami ráérős, életet szerető, életszerű és életteli élvetegség. Ezt a kedélyes, hogyismondjam békebeli (?) hangütést leginkább Széles László (Borbély) közvetíti, aki szintén valamiféle telítettséggel van jelen a színpadon, az Umámát játszó Czukor Balázs pedig lebilincselő a mozgásával. Hosszú végtagjai mintha leszakadtak volna valami madzagról és a tulajdonos még nem tanulta volna meg uralni őket. Szerintem valójában táncol.

Mit is mondtam az elején? Meleg kályha? Áh, ez kevés, másik hasonlatot is keresek: mintha átmennénk egy nagymosáson, aztán gőzölős vasalóval egyengetnék gyűrött lelkecskénket...

Helmeczi Hédi