ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Óbor és angol tea

2004.02.06. Heti válasz

A hárpia megzabolázása
A Madách Kamarában Shakespeare-t Nádasdy Ádám új fordításában Keszég László állította színpadra. S nemcsak a nyelvet újították meg, hanem az aktualizálás Scyllája és a múzeumszínház Charybdise között úgy helyezték el Shakespeare-t, hogy az önmagával is azonos maradjon.
Apropó, vendégszöveg. A nyitóképben két kidobott vendég szövegel egy valaha jobb napokat látott eszpresszó előtt: a hontalan mint napjaink üstfoltozója? Hogyan folytatódhat ez a nyitás?
Idillel. S az emlék nem presszófelirat által megidézett hatvanas-hetvenes évek, hanem valamiféle kortalan Árkádia. A díszlet egy mediterrán oszlopsor lesz, felette a kék ég. Süt a nap, fázni biztosan nem kell. Ez már önmagában elég ok arra egy hontalannak, hogy jobban érezze magát. Hát még amikor megtudja, hogy ő valójában úr, van szava, szolgája, ismerőse. Ért a nőkhöz, akaratát pedig rákényszerítheti arra az egyre, aki gazdag is, szép is, de a legfontosabb mégis az, hogy egyedül ő képes megszelídíteni. S ha már így belejöttünk az intertextusba, az ember felelős azért, akit megszelídít. Van tehát kiért felelősséget viselni. Olyan az egész, mint egy álom. Mert az is.
S ebben a viszonyrendszerben válik igazán fontossá, hogy a részeges falusi csavargó már-már békebeli otthonosságát az uraságoktól levetett joggingban a téli éjszakát váró hontalan fenyegetettsége váltotta fel. A hontalan azonban álmában is hontalan marad. Amikor már Petrucchióként hazaviszi Katát, otthonát az a tárgyi világ határozza meg, ami ébren is körülveszi: a szolgákon rongyok, a piros fazékról lepattant a zománc, földre terített paplanok az ágy helyett.
Mind a színpadi látvány, mind a színészi munka tökéletesen illik a rendezői koncepcióba. Valcz Gábor díszletei és Szűcs Edit jelmezei úgy játszanak egymásba, ahogyan az ébrenlét és az álom szövi át egymást.
A címszereplő Für Anikó olyan Katát játszik, amilyet egy hontalan álmodhat. Ugyanannyira szomorú, mint amennyire vad, szófogadó és kívülálló egyszerre. A keretjátékban félnivaló pincérnőről csak Kristóf számára nem derül ki, hogy van szíve. A cselekményben fölényesen legyőzött nőről Petrucchiónak az derül ki, hogy csak vele lehet élni. Jól ellentételezi az átlagot képviselő Biancát (Járó Zsuzsa).
Gálffi László mindkét szerepében tökéletes. Városi csavargóként gyáva és agresszív, világfiként gunyoros és okos. Gyanakvó, mintha valójában végig attól félne, hogy felébred. És teljes joggal.

Horváth Csaba


vissza