ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Keserédes Kata, a hárpia

2004.01.16. Napi gazdaság

Kata boldog lesz. Akarata és természete ellenére egy férfi oldalán, akinek sikerül őt megzaboláznia. A konok, kemény kiállhatatlan, elviselhetetlen némberből kezes bárány asszonyka lesz. S hogy miként? Erről szól Shakespeare vígjátéka, A makrancos hölgy, erről szólnak előadásai, a legkülönfélébb feldolgozások, amelyek időről időre igyekeznek új színt adni a történetnek. Színházba járók sorolják, látták már reneszánsz komédiának, látták zenés játéknak, látták klasszikus hagyományok szerint építkezőnek, s persze korszerűre hangoltnak, sőt modernkedőnek. Tudták, sőt érzékelték ezt jól azok a művészek is, akik most újra útnak indították a több száz éves örökifjú históriát a Madách Kamaraszínházban. Valószínűleg ez az oka, hogy előrebocsátották: nemcsak azokat szeretnék megszólítani, akik még sohasem látták, nem is azokat, akik már látták, szeretik és akiket minden új verzió érdekel, hanem „most azokat is szeretnék megnyerni, akik úgy vélik, A makrancos hölgy legújabb változata nem tartogathat számukra meglepetést”.
Nos, Nádasdy Ádám remekbe szabott fordításának felhasználásával Guelmino Sándor dramaturg és Keszég László rendező kétségtelenül meglepő, szórakoztató és megkapó előadást hozott létre A hárpia megzabolázása címmel. Mit kezdtek a történettel és a játékkal, hogy új színt, hangulatot és mondandót teremtsenek számára, számukra? Mindenekelőtt kiindulásul elővették, új életre keltették a ritkán játszott előjátékot. Úgy vélhették, ha játékot teremtenek a játékban, engedik színészetnek tekinteni a színészetet, olyan alapot adnak a történetnek, amelyben már minden elképzelhető, elfogadható. Akkor jöhet az álom, jöhet a varázslatos reneszánszt világ, s benne minden félreértés, kergetőzés, egymást marás, móka és kacagás, keserű irodalom, kínzó asszonynevelés, rejtélyes átváltozás és váratlan, meghökkentő példabeszéd. Ahogy azt Shakespeare megálmodta, papírra vetette, s a ma színháza előadhatja. A ma színházában, amely a maga nagyszerű társulatával elfogadta annak lehetőségét, amit a keretjáték sugall, ezt a történetet egy vándor színtársulat adja elő. Csekélyke létszámú, ám annál tehetségesebb, minden szerepre kész csapat. Természetesnek vélve, hogy ha kell, női szerepet játszik férfi (akárcsak az író idején), sőt itt még fordul is a kocka, mert megesik, hogy női szereplő ölt férfiruhát, s egyébként is valamennyien több alakban jelennek meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Kocsmárosné háza előtt Ravasz álmot lát, s álma nyomán elindul a távoli világba, fergeteges játék kezdődik, emberi arcokat és magatartásokat mutat meg, találkozásokról, szerelemről és boldogságról beszél, arról, miként születnek a kapcsolatok, miként élhet együtt férfi és nő, kell-e más, mint némi okosság, s valóban megalkuvás-e a házasság, a boldogság.
Az első képben Ravaszként megjelenő Gálffi László lenyűgöző Petruchiót hoz. Házsártos és gonosz, utóbb tüneményesen bűbájos makrancos, majd megzabolázott Kataként Für Anikó. Bíró Kriszta az özvegyasszony szerepében éppoly tökéletes karaktert formál, mint Walter alakjában. Hasonlóképpen remekel Baptista, az apa, valamint Marika, a kíváncsi házvezetőnő figurájában Végvári Tamás. Dunai Tamás három szerepet –Gremio, a szabó, Vincentio – ad hibátlanul.
A megzabolázott Kata eljut híres-hirhedt monológjához, elmondja példabeszédét az engedelmes nőről, de ez az előadás itt nem ér véget. Petruchiónak még föl kell ébrednie, meg kell pillantania a Kocsmárosnét. Az élet nem csak mese.

Róna Katalin