ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Rozsdamentes Puskin

2002.10.07. Népszabadság

Kovalik Balázs megrendezte a Borisz Godunovot. Nem az Operaházban. A Kis Madáchban. Nem Muszorgszkij operáját. Puskin tragédiáját. Nem Gáspár Endre (sem Németh László), hanem a dramaturg Radnai Annamária nyersfordítása alapján a költő Térey János verseivel. Az új szöveg (amennyire kivehető) leszállítja a bojárprémeket, aranykösöntyűket és ezüst kardmarkolatokat mai szintre. Az archaizálót köznapivá változtatja. Néha frivollá teszi. Antal Csaba tere Madách Falanszterére hajazó proszektúrát tár a nézők elé. Építészeti lendülete nem fér be a kamaraszínház színpadára. Sosztakovics 15 vonósnégyesével kísér az Accord Quartett. Az előszínpadról a kamarazenekart csörlőkön fölhúzzák a mennyezetre. Onnan muzsikálnak a felvonás végéig, akkor az ipari lift leszállítja őket. A zene helyenként elfedi a szövegmondást. A krómozott falak tetejére vetített Bredár Zsolt-Oximoris video-képsorok nyugtalanítják a színpadi rendet.

Kovalik rendezésének példás értékei: kizökkenti a hagyományok kényelméből a színházat és a színészek közül mindazokat, akik engedelmeskednek (vagy képesek még változtatni magukon). Újabb fogalmazási konvenciókat kínál tervezőnek, színháznak, színésznek, nézőnek. Utóbbiak a bemutató estéjén eléggé megrökönyödtek a rókamálas prémek, cári ékszerek, ikonok, a Kreml, a Vörös Tér nélkül adott történelmi darabtól. Rozsdamentes ajtók, felvonók között zajlik a hatalomátvételek körüli tüsténkedés. Benedek Mari alapszínekbe mártott mai ruházataiban mutatják elő az alattomos haszonlesés pirulás nélküli galádságait, az örök emberi aljasságot, a történelemben újratermelődő politikai hitványságot. Kovalik Balázs rendezése provokatív újdonság. A blöffrendezések, az álművészek és önjelöltek epigoneredetiségének évadjain Kovalikban az időszerűség vágyánál több az előkelő művész: nem farag csasztuskát Puskinból. Nem időszerűsít. Nem pamfletesít. A kor elől mégsem dugja fejét az artisztikumba.

Ha a Madáchról leváló kamaraszínház önállósítása más eredményt nem hozott volna, mint Kovalik Puskin-rendezését, már megérte az átszervezés.

Béres Ilona Sujszkij. A herceg Puskin legshakespeare-ibb alakja. A trón körüli tolongásban élen jár hitszegésben, hátulról ledöfésben, utcán politizáló népbolondításban. A férfiszerepet a rendező női szólammá tette. Így Béres Ilona játszhatja vendégként a Magyar Színházból. A szépséges naivák, tragikák túlhaladva egy bizonyos koron pályazavarba kerülnek. Kihízták korábbi szerepkörüket. Egyre több festékre, mind több kozmetikai munkára van szükségük. Előrelátó színházvezetés átsegíti őket váltókorukon. Ha ez elmarad: ragaszkodnak ragyogásuk mind kelletlenebb látszatához. Sujszkij, a cinikus cinkos szerepéhez mozgósíthatja a játékkedvét megőrzött színésznő megélt emberi tudását, társadalmi tapasztalatait. Sujszkij Béres gyönyörűen groteszk alakításában átlát politikustársain. Okosabb náluk. Tisztességtelenebb náluk. Béres lelkiismeretlen politikusa paposan emelkedett. Nyuszipofát vágó paródiában is magasztos. Játékában a pátosz szétválaszthatatlan a gúnytól, irónia az emelkedettségtől. Ha napjaink díjdömpingjében létezne a legidőszerűbb alakításért járó díj: Bérest illetné meg. Politológusoknál többet, mélyebbet közöl a hatalmi tülekedőkről. Azokról, akik akkor bátrak, ha megengedhetik maguknak. Árulók, amint lehet. Orgyilkosok, ha úgy hozza a szükség. Béres nem kacsint ki szerepéből. Hitelesen magára veszi. Belébújik. Azonosul vele. Megélt tapasztalataihoz rokonítja. A politikai aljasságok, a mosolygós, nyílt tekintetű hazugságok, a mindennapi gyilkosságok megformálásához elegendő élményanyagot kínál a színházi élet. Béres Ilona önismerete, életismerete diadalmaskodik. Óvatosan, sunyi méltósággal lépdel, mintha tojásokon járna, vagy nyakába dobhatnának egy tojásgránátot.

Gálffi László fején már nem viszket a korona, de még látomásaiban fölrémlik a láb alól eltett jogos uralkodó. Liberális értelmiséginek látszik értelemtől ragyogó tekintetével, holott retteg a helyére kívánkozó szélhámostól, az ellentrónbitorlótól. A rendezés gondot fordított rá, hogy többnyire ne kifelé fordulva szavaljanak, hanem befelé fordulva önmagukból merítsenek szerepük életre támasztásához. Gálffi is fontos jeleneteket mond el háttal a nézőtérnek.

Nagy meglepetés Békés Itala több szerepben. Hol betolják, mint bebábozott múmiát. Hol terroristamaszkos határőr a litván határnál. Hol pedig a cár lemészárlásra szánt elálló szoknyás leánykája, áldozati szűz. Mellette áll Kovalik rendezéseinek emblémaszerű szőke, legyilkolandó kisfiúja. Igazi, szép, értelmes gyerekszínész. A komoly kisfiú mellett Békés Itala gyermekibb gyermek. Valójában egymást kizáróak: vagy infantilis színész, vagy politikussá öregített gyermek. Kovalik könnyedén összeolvaszt más széttartó stíluselemeket a művészi kifejezés érdekében. Horváth Virgil bravúros trónbitorló. Plasztikusan beszél szaltózás közben, hasán fekve, hátán fekve, hátat fordítva a nézőtérnek. Artista és hangartista. Sokoldalúan önképzett színész, aki posztgraduális tanulmányait önmagától nyerte el olyan korban, amikor nem mutatkozik nagy igény a színészbizonyítvány kézhezvétele után fejleszteni a képességeket.

Szerepek sokaságát jelzi Debreczeny Csaba, a főiskolás Járó Zsuzsa, Dömötör András, valamint a biztonsággal rutinos Kézdy György és Végvári Tamás.

Molnár Gál Péter