ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Mi újság, kis Madách?

Súgó Online

Nem egyszerű dolog a színháznyitás. Még teljesen normális esetben sem. A nyitó darabnak programot kellene adnia, s egyben vonzania kellene a közönséget. Valamilyen közönséget. Színházat ugyanis általában akkor kell nyitni, ha valamilyen hiány van. Nemcsak a kínálatban, de a keresletben is. Magyarul: ha vannak megnyilvánulásra vágyó művészi ambíciók, és van ugyanakkor olyan közönségigény, amely a meglévő kínálatban nem lel kielégülést. Ma Magyarországon, főképp Budapesten ezeket a dolgokat sohasem lehet egészen biztosan tudni. Hogy vannak helyüket nem lelő művészek, az nyilvánvaló, hogy milyen művészi programot kínálnak ezek, az viszont meglehetős homályba vész. Hogy mit szeretne a közönség, az pedig szinte teljes titok. Megfelelő helyet megválasztva, szinte bármi elmegy valameddig, és mindent udvarias taps fogad. Kitörő lelkesedés éppúgy soha sincs, mint dühödt elutasítás. A ritka kivételek nyilván nem változtatnak az alapálláson.

A Madách Kamara ráadásul úgy nyílik, hogy nem is nyílik. Mácsai Pál fokozatos átalakulást ígér. A fent vázolt helyzethez illőt. A Madách Színház szervezetében maradva, viszonylagos önállósággal bírva, darabonként kívánja leváltani a meglévő repertoárt. Szóval a minimális kockázattal, megkísérelve leváltani vagy átnevelni a színház közönségét. Apránként, fokról fokra. A nyitódarab ehhez az óvatos programhoz illik. Alapjában kabarét kínál, ami az egyik legtágasabb műfaj a világon. Legalábbis budapesti értelmében véve. A pesti kabaré skálája a legbugyutább és legízléstelenebb blődségtől a legmagasabb rendű művészetig, a legocsmányabb megalkuvástól a legbátrabb politikai állásfoglalásig terjed. A politikai-közéleti kabaré olykor egyszerre volt a ravasz apológia és a rendszerbírálat szinte egyetlen hivatalosan is elfogadott színtere.

Mácsai nyitódarabként egyetlen kabaréműfajt választott egész estét betöltő kétrészes produkcióként: a sajtószemlét. Hacsek és Sajó, Jenő és Lujza (biztosan voltak mások is) "azt írja az újság" kezdetű tréfáit próbálja megemelni, magasabb rendű művészetté nemesíteni, méghozzá úgy, hogy hozzáveszi a Benedek-Szacsvay-Császár trió egykor nagy sikerű vállalkozását, amikor a történelmet slágerekben beszélték el. A Mi újság, múlt század? újságszövegekben araszol végig az immár múlttá lett huszadik századon. A politikai-történelmi jelentőségű szövegeket természetesen keverve a mindenkori reklámokkal, s a társasági hírekkel éppúgy, mint a kis színesekkel. A Guelmino Sándorral - és Vince Mátyás szakértői segítségével - összeválogatott szövegeket hét színész hol énekli, hol táncolja, hol játssza - illetve leginkább egyszerre minden lehetséges módon megjeleníti, illusztrálja és értelmezi.

A szövegválogatást természetesen sokféle módon lehet bírálni. Kérhetünk számon rajta egyszerre eredetiséget és jellegzetességet, szórakoztató izgalmat és politikai-történelmi arányokat. Bizonyára érdekes volna tüzetes vizsgálat alá venni, hogy a szerzők egyáltalán mely eseményeket választottak ki a századból, és azokat milyen újságok, milyen írásaival képviseltették. Ez persze filológusi és nem színháznézői feladat. Az ugyan nyilván a színházban is föltűnik, s nem kell hozzá igazán elmélyülni a szövegben, hogy jelentőségéhez képest túlreprezentált Gömbös, vagy hogy a Kádár-kor szövevényes kulturális politikai állapotait aligha fejezi ki a balatonboglári rendőri akciót leíró Népszabadság-cikk. Csakhogy ilyesmiket számon kérni a produkción nyilvánvalóan értelmetlen. Fontosabb az összkép: a diktatúrák, a századon végigvonuló embertelenségek emelkedett elutasítása. Kifogásunk, netán hiányérzetünk igazából legföljebb a befejezéssel kapcsolatban lehet. Mert ugyan szellemes a kibúvó, hogy valóban megjelenítsék az utolsó, a rendszerváltás utáni évtizedet is, de mégiscsak kibúvó. A kor vezérszavait hangoztató kavalkád, hangzavar ugyan részben valóban kifejezi az újságolvasói közérzetet, azt hogy követhetetlenné, érthetetlenné vált, összezavarodott minden, csakhogy ebben a hangzavarban össze is mosódik minden mindennel. Míg a korábbiakban azért végig nyilvánvaló volt az előadás állásfoglalása, kimondatlan, mozdulatokba, gesztusokba, dallamokba, táncba és grimaszokba rejtett üzenete, ez a befejezés azt sugallja, mintha azok az értékek és értékkülönbségek, amelyekben olyan biztos ízléssel igazodtak el addig, valóban összekeveredtek volna. Pedig csak képviselőik és megjelenési módjaik lettek kiismerhetetlenebbek, felismerhetetlenebbek a szabadság és a sajtószabadság kissé még szokatlan viszonyai között. Az egész század történelmében és sajtójában bizonyára könnyebb megbízhatóan eligazodni, mint az utóbbi tíz esztendőében. De hát éppen ez lenne az igazi feladat. Pláne, hogy a szövegek jó részének szerzői ott ülhetnének a nézőtéren. Az is elképzelhető persze, hogy ez az évtized megérne egy külön egész estét.

Horesnyi Balázs az előadást egy lépcsőre helyezte, amelyet durván csomagolt faldarabok szegélyeznek, Rátkai Erzsi pedig a korokhoz-helyzetekhez illő ruhákat igyekezett kiállítani. A szövegekhez Bodor Johanna készített koreográfiát, sajátosan illusztrálva és elidegenítve egyszerre a tartalmat. A gimnasztika, amivel egy-egy reklám vagy éppen politikai hír, a maga korában fontos beszéd megjelenik, mindig sajátos véleményt sugalló áthangolást hoz magával. Ugyanez mondható el Darvas Ferenc zenéjéről is. Ezúttal is pontosan találja el a század szórakoztató zenéjéből a mindig éppen odaillő dallamot. A színészek - Bíró Krisztina, Debreczeny Csaba, Dunai Tamás, Gyabronka József, Gálffi László, Gryllus Dorka, Kiss Mari - nagy fegyelemmel teljesítik a szembetűnő rendezői elgondolást: őrizkednek a közvetlen kabarétradíciótól, inkább az irodalmi színpadi, amatőr színjátszó hagyományt alkalmazzák nagy szakmai profizmussal. A kabarérutin helyére igazi fegyelmezett művészi szakszerűséget hoznak. Ez a szakszerűség persze olykor még merevségnek is érződhetett a bemutatón. Az előadás nyilván érni fog. Érdekes kérdés, hogy vajon a fegyelem lazulása vagy csak a helyenkénti görcsösség föloldódás felé-e. Az olcsóbb poentírozás vagy a bensővé váló fegyelem határozza-e meg a produkció további életét.

Ez persze attól is függ, hogy ez óvatos kezdés után merre fog tartani az egész vállalkozás. Hogy mi újságot fog hozni a kis Madách.

Zappe László