ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Öre darab humora

 NÉPSZABADSÁG - 2014. 11. 11. (12. OLDAL)




Alfred Jarry: Übü király Örkény Színház Koszlott matrachalom tetejéről támad az Übü pár a lengyel trónra az Örkény Színházban, majd ugyanezeken a matracokon hajózik el a Balti-tengeren újabb hódítások felé.


Übü, illetve az übüség örök – mondja ez az előadás (is). Történelmi-társadalmi-politikai viselkedésmintaként bizonyára így is van ez, Alfred Jarry és társai ősrégi diáktréfája nem múló igazságot fogalmaz meg. Másfelől viszont mintha azt is mondaná Mácsai Pál remek rendezése, hogy az Übü, mármint a darab, bizonyos értelemben halott. Kipusztult belőle a gyúanyag, a felháborító, a lázító, a polgárpukkasztó tartalom.


A polgár, ha egyáltalán van még tényleges értelme e szónak (mostanában politikai lózungként is éppen apálya van), ma már semmin sem pukkad, inkább csak mulat, politikai parabolaként pedig a puccsistává felfuvalkodott kispolgár története éppúgy ellaposodott, kiüresedett, mint stílusparódia mivoltában.


Az Örkény előadása is inkább mulatságos, mintsem tartalmas. Szórakozásnak viszont elsőrangú. Ami a szentendrei elő-bemutatón csak kezdeménynek, csírának, ígéretnek mutatkozott, az Pestre beérett, kitelt, ami nyáron csak jelzésnek látszott, az őszre elevenné, színessé, izgalmassá, eredetivé változott. Bagossy Levente díszletként színházi vagy inkább diákszínházi környezetben hangsúlyozza a koszt, a rendetlenséget, az átmenetiséget. Oldalt fogasok, hátul Kákonyi Árpád egyszemélyes zenei szekciója számára szolgáló emelvény jelez ideiglenes, szegényes, alkalmilag tákolt praktikumot. A játéktér fölé fenyegetve csúfolódó, pókhálóra emlékeztető kupolaszerűség borul. Szlávik Juli ruháin, jelmezein rikító jellegzetességeket kever jelentéses köznapi semmitmondással, bábszínházi korona társul kiskosztümhöz, Übü papa karjai ágyúcsövekké nyúlnak az oroszok elleni háborúban. Poszomány kapitány börtöne meg egy áruházi bevásárlókocsi, amelyhez Nagy Zsolt remek magánszám során százast kunyerál a nézőktől, hogy kiszabaduljon. Szentendrén ez a jelenet még kirítt a többi közül, a Madách téren már arányosan illeszkedik a többi közé.


Csuja Imre lassan legendássá váló pocakjához ezúttal is átélt portré társul, egy reszelős hangú, gátlástalanul erőszakos és határtalanul gyáva kispolgáré, akinek jelleme a jellemmentesség. Kerekes Éva egy girhes macska szívósságához kaján mosolyt adagolva játssza Übü mama minden ocsmány tettét és vonását. Máthé Zsolt konferansziéként gonosz mosollyal jelenti be az újabb és újabb jeleneteket, Gyabronka József Vencel király operaparódiába is burkolt halálmegvető közhelyeit és az orosz cár leereszkedő nyugalmát, hatalmi gőgjét egyaránt lenyűgözően viseli magán. Ficza István a lengyel királyné szerepében hitellel kellemkedik. Takács Nóra Diána, Pálya Pompónia és Dóra Béla egyetemisták társaságában sokféle mulatságos módon tüsténkedik körülöttük.
Másik tíz osztálytársuk meg nagyszerű sokadalmakat teremt a szörnyű víg mulatsághoz. Őszre vajon megkomolyodik? – tettem föl magamnak a kérdést a szentendrei bemutató után. Hát nem komolyodott meg.
Sőt. De így remek.