ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Infovilag.hu, 2014-07-12, Muzsay András

 

 

Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek (Ubu roi ou les Polonais) című avantgárd klasszikusát Jékely Zoltán fordításában és Mácsai Pál (képünkön) rendezésében a Szentendrei Teátrum és az Örkény Színház együttműködésében mutatták be Szentendrén. A kitűnő előadás főbb szerepeiben Csuja Imre, Kerekes Éva, Nagy Zsolt és Gyabronka József szórakoztatja a közönséget. 

 

Alfred Jarry francia író, költő (1873–1907) a rennes-i líceumban olyannyira nem kedvelhette fizikatanárát, hogy talán akaratán kívül is világhírűvé tette, amikor őróla mintázva megalkotta Übü papa figurájának magvát. Miként Horger Antal nevét sem sokan emlegetnék, ha József Attila nem írta volna bele a halhatatlanságba, a szegény Hébert tanár urat sem ismerné ma már a kutya sem, ha körtefejű, pókhasú alakja, és Jarry számára a világ minden groteszkségét képviselő lénye nem válik a tehetséges, ám nehezen zabolázható diák céltáblájává, annak A lengyelek című diákcsíny bohózatában.

Jarry, mint Bergson növendéke és Léon-Paul Fargue osztálytársa, 1891 után került kapcsolatba a szimbolistákkal, köztük is a nyelvi leleményekkel és polgárpukkasztó kísérletekkel kacérkodó, újító szárny felé vonzódva, és csodálattal adózva Mallarménak. 1894-ben megjelent önálló verseskötete még nem keltett különösebb visszhangot, ám az 1896-ban bemutatott, majd kiadott Übü király botrányos előadásától már ismertté lett a neve. Übü papa alakja egész rövid életét kitöltötte a későbbiekben is: 1900-ban megjelent A láncra vert Übü (Ubu enchaîné), amelyet azonban a szerző életében sosen adtak elő, tovább variálgatva hősét pedig fennmaradt egy Ubu-cocu (’Agancsos Übü’) című töredéke is. A görögül, latinul tudó, angolból, németből fordító, természettudományokban jártas író abszint mámorban élve ontotta magából a sokszor kiadatlan cikkeket, regényeket, színműveket, buffó-operett librettókat és műfordításokat, de a nagyközönség számára csak mint az Übü király provokátor szerzője létezett.

 

Jarrynak magyar kapcsolatai is voltak, elsősorban Rippl-Rónaival, aki „tehetséges, érdekes embernek” tartotta őt. Le vieux de la montagne (A hegyek véne, 1896) című mesedrámájában még egy Albain, a szittya vitéz nevű rokonunk is megjelenik.

 

Írt erotikus regényeket, és azóta már kiadott néhány művet. Többen az igazi főművének a posztumusz Gestes et opinions du docteur Faustroll, pataphysicien (A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei, 1911) címűt tekintik. A gümőkóros eredetű agyhártyagyulladásban, fiatalon elhunyt írót utolsó útjára a kor híres írói: Apollinaire, Léautaud, J. Renard, Mirbeau, Ch.-L. Philippe, P. Valéry kísérték.

 

Mi a titka száz év után is ennek a 18 éves szerző által írt, szophoklészi című, shakespeare-i ajánlású, késő rabelais-i leszármazott, becsvágyó műnek, hogy még mindig játsszák?

 

Bajomi Lázár Endrét idézve «Apollinaire a bohózatot a „francia színpad egyik komikus remekművének” tartotta, s míg a konzervatív kritika elmarasztalta, Mallarmé „csodálatos figurának” mondta, Richepin véresre tapsolta a tenyerét, Copeau pedig „száz százalékos színház”-at emlegetett. „Übüjéért, ezért a csodálatos teremtésért odaadnám az egész Shakespeare-t, és az egész Rabelais-t” – mondja Breton.»

Az egyik titok bizonyára az, hogy eszközeivel „a jövendő színpadi megújhodás alapvető mozzanatává vált, s a későbbi szürrealista, absztrakt avantgárd, Ionesco, Beckett és társaik, az Artaud és Grotowski-féle kegyetlen színház elképzelhetetlenek Jarry nélkül. A másik, hogy „ami 1896-ban még túlzásnak rémlett, az sajnos, prófétikusan igaznak bizonyult. A megbokrosodott és felgyorsult História olyan bősz Übüket produkált, akikhez képest Jarry torzonborz kamasz suttyója minden cudar és goromba kivagyisága ellenére is, csak kedélyes kismiska.”

 

A Bölöni György megfogalmazása szerint „páratlan és merész színpadi szatíra” lassan meghódította a világ színpadait. „Übü papa, mint a polgári agyalágyultság riasztó típusa, mint az anarchikus lázadás böfögve-köpködve-szaharva bugyborékoló és fröcskölő hangtölcsére, óriási hatást tett az egész későbbi francia és világirodalomra, a világháborús vérzivatarok és a fasiszta diktatúrák történelmi segedelmével…A francia lapok az ubuesque (übüi) jelzőt naponta használják az öntelt potentátokra vagy a felkapaszkodott urakra” (Bajomi Lázár Endre, 1914–87, író, műfordító, szerkesztő, irodalomtörténész).

 

Csoda-e, ha a mai néző a mai előadásban egyes pontokon, a hatalmat érintően még aktuálpolitikai felhangokat is kihallani vél – politikai hozzáállástól függő legnagyobb örömére? Übü papa: „Mindenekelőtt megreformálom az igazságszolgáltatást, aztán rátérünk a pénzügyekre. S mivel eszem ágában sincs abbahagyni a gazdagodást, kivégeztetek minden nemest, és beleülök minden megüresedett javaikba! Továbbá betétetem az újságba, hogy minden adót kétszer kell megfizetni, és háromszor azokat, amiket még ezután rovok ki. Ezzel a módszerrel ugyanis hamar meggazdagszom, aztán megölök mindenkit, s odébbállok.” A darab ezek szerint nem poros múzeumi ismeretanyag, hanem ma is hatni és szórakoztatni tudó része, mondhatni tükre a valóságnak.     

 

Az Übü királyt magyar színpadon először 1968-ban a Színház és Filmművészeti főiskola mutatta be az ötödéves Bruck János vizsgarendezésében, Linka György címszereplésével, Schütz Ila, Szombathy Gyula,Benedek Miklós, Jobba Gabi, Harsányi Gábor, Markaly Gábor, Jankai Béla, Verebes István, Korbuly Péter, Koltay Róbert, Körtvélyessy Zsolt főiskolai hallgatók előadásában. Három évvel később, átdolgozva a Tatabányai Bányász Színpad dr. Éless Béla rendezésében, és a budapesti Egyetemi Színpad adta elő. Nyolcan esztendővel a bemutató után Pécsett méltóan hű és merészen új szellemű bemutatóra került sor a legendás Paál István jóvoltából. A nagyközönség számára mindmáig a legemlékezetesebb előadás a budapesti Katona József Színház bemutatója Sinkó László, Básti Juli, Újlaki Dénes főszereplésével, Zsámbéki Gábor rendezésében, amely dvd-felvételen ma is látható. Ezzel együtt sincs benne a darab a nézőközönség széles tudatában.

 

Mácsai Pál mai rendezése hűséges maradt Jarry határozott színpadi elveihez: száműzött minden színpadiasságot, végsőkig csupasz, eszményi stilizáltságot képvisel. A darabban szereplő Lengyelország (Pologne) Jarry számára nem egy valós államalakulat, vagy nép, hanem a Sehol megtestesítője, amely egy játékos francia–görög nyelvi etimológiára épül, a nézőnek is így kell tehát értelmeznie, minden konkrétságtól elvonatkoztatva.

 

Bagossy Levente néhány szivacsmatracon és ülőalkalmatosságon, valamint egy rongyos cirkuszsátor-ernyőtetőn kívül semmi díszletelemet nem használ, mindent a színészek elevenítenek meg az üres porondon. A hangszereivel külön emelvényen helyet foglaló egyetlen zenész is csak részben van benne a játéktérben, tehát a képzeletnek egy csupasz teret kell megtöltenie mindennel. Szlávik Juli jelmezeinek valós és ötletes, mesés eklektikussága is jól keveri a korokat és stílusokat. A rendező Ary-Nagy Barbara dramaturg segítségével nem csupán tömörített és egyszerűsített valamit a szövegen, nem mellesleg a darab nyelvezete Jékely Zoltán remek fordításában hol alpárian közönséges, hol shakespeare-ien emelkedett, ezzel is az írói szándékot szolgálva –, hanem Kákonyi Árpád remek zenéjével ésFekete Ádáme. h. vidám szövegeivel egyszerre ki is tágította azt, valamiféle népoperai paródia irányba. Az egész rendezés tehát a diáktréfa, a vásári komédiák és commedia dell’arte („hivatásosok színjátéka” rögtönzött színjáték, mely a 16. század közepén alakult ki Itáliában), valamint a huszadik századi modern színpadi hagyományok máig mutató ötvözete, több száz év közös emlékezetének valamiféle egybe gyúrt, röhejesen remek karikatúrája.

 

A történet a Konferanszié (Máthé Zsolt) segítségével pereg jelenetről jelenetre, egyetlen másfél órás előadásba sűrítve. Übü mama (Kerekes Éva) rá akarja venni a dragonyos kapitány Übü papát (Csuja Imre), hogy ő legyen Lengyelország királya. Az belelovallja magát az ötletbe, az áruló Poszomáy kapitány (Nagy Zsolt) segítségével megöli Vencel királyt (Gyabronka József) de a király egyik fia, Bugrisláv (Jéger Zsombor e. h.) elmenekül a mészárlás elől. Übü megszerzi a trónt, kezdetben népszerű, de butaságai és hatalmi tébolya miatt a nép meggyűlöli. Az orosz cár (Gyabronka József) támadást intéz Übü papa ellen és legyőzi őt a csatában. Übü elmenekül, a lengyel király fia megtalálja, megküzdenek, de Übü sikeresen megöli az utódot is, majd Papa és Mama hajóval hazamenekül Lengyelországból Franciaországba.

 

Übü nem csupán egy falánk, gyáva, kisstílű, infantilis gazember toposza, de „torz összefoglalása mindannak az aljasságnak, hitványságnak és undorító pipogyaságnak, amit a társadalomban élő emberi állat magában rejt”. Csuja Imre művészetében jelentős mérföldkő ez a szerep, mert minden negatívuma ellenére kiváló lehetőség a bugrisságtól a hatalmi tébolyig, a bohóctréfától az elmélyült szerepépítésig a hálás színészi eszközök felmutatására. Hasonlóképp Kerekes Éva a vonzó nőtől a taszító némberig minden színt felhasznál Übü mama jellemzésére szóban és mozgásban egyaránt. Kettejük játéka, jól érzékeltetve a szélsőségeket, hátán hordozza a darab szinte valamennyi nehézségét, de komikumát is, egyszerre szórakoztat és megbotránkoztatva elgondolkoztat.

 

Több szereplőre több szerep is jut, ez is része annak a nyitott, totális színháznak, amit Mácsai társulata itt képvisel. Nagy Zsolt, mint Poszomány kapitány az árulást jeleníti meg, és mint Medve, szórakoztatva ijesztget. A vendégként meghívott Gyabronka József Vencel király és Elek cár szerepében a legyőzendő uralkodói ellenfeleket jelenítik meg, nagyszerű karikírozó érzékkel. Ficza István meghökkentően humoros, mint Rozamunda királyné, de több kisebb megjelenésében már férfias jelenség is. Jéger Zsombor az ifjú Bugrisláv királyfi szerepében alkot emlékezeteset. A rendező hasonlóképp keveri a nemeket más szerepek kiosztásakor is, így pl. a töstérek (feltehetően testőrök) alakítói: Takács Nóra Diána, Pálya Pompónia e. h és Dóra Béla e. h. remekül megfelelnek ennek a célnak, hogy a nézőt szórakoztatva vonatkoztassák el a konkrétumoktól.

 

Az olvasó láthatja, hogy pályakezdők is bőven jelen vannak a színen. Bagossy László növendékei, egyetemi hallgatók: Böröndi Bence, Dékány Barnabás, Feczesin Kristóf, Kókai Tünde, Novkov Máté, Patkós Márton, Prohászka Fanni, Somhegyi György, Szabó Sebestyén László, Varga Lili tehetségesen, teljes társulati erőbedobással szolgálják az előadás sikerét.

 

A július 10-i bemutatót követően Szentendrén, a Városháza udvarán még július 17-én, 18-án, 19-én (esőnapok: július 13., 20.) lehet megtekinteni az előadást, Budapesten, az Örkény Színházban pedig október 16-án lesz a darab kőszínházi bemutatója.

 

Színházi ínyenceknek vagy itt, vagy ott üdítő élmény lehet Alfred Jarry Übü királyának megtekintése, de aki nem fogékony a művészi abszurdra, talán az is megérez valamit az előadás modernségéből a mai színház sokoldalúságáról.