ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Fehér Elephánt - A Kék Angyal

 

Fehér Elephánt

október 18.


Ugyan miért "Egy zsarnok vége"? A Ronda tanár úr legfeljebb háztáji undok, akit a váratlan szerelem végül is a kisvárosi elit possványába taszít.  Gáspár Ildikó  most is remekül dramatizál, kitűnőek beékelt dalbetétek, párhuzamos történések.  A hátsó színpadon zajló mulatóbeli jelenet  bravúros lehetőséget kínál a rendezésnek,  talán a befejező tivornya tűnik kissé elnyújtottnak.  Finomak a  Vezérre, diktatúrára,  államegyházra, államoktatásra utaló áthallások, kiélezettek a találó dialógusok.

 

Gothár Péter  végre rangjához méltó teljesítménnyel  rukkol ki,  fantasztikus a díszlete, a szecessziós hátfal,  a Kék Angyal színpada hátulról. Frenetikus érzelmi lendületet ad a zene,  Kákonyi Árpád  fülbemászó invencióval élteti  Kiss Judit Ágnes dalszövegeit. Hogyan osztható ketté  a jelmezeket megillető dicséret-özön  Izsák Lili és  Szlávik Júlia között?

Vitorla-kalapok, szarkasztikus hölgy-komplék,  Posvány tanár úr mellben összehúzott gombolású zakója,  Lola gardróbja vörös őrülettől a decens fürdődresszen át a  Marlene Dietrichre fazonírozott hintázó ruházatig...

 

Kissé öncélú, híres idézetekbe révült harci játékkal kezdődik, a tajtékzó Osvány tanár úr, Gálffi László  megjelenése azonban  egyből helyes mederbe tereli a játékot. Pompás eszköztárral állítja elénk a klasszikusokba, oskolás fegyelmezésbe dermedt gimnáziumi rémalakot,  kinek meglepő átalakulását is  hitelesen rajzolja meg.  Rebellis tanítványainál  Vajda Milán  bumfordi ereje,  Ficza István és Polgár Csaba  pedig identitásváltoztató képessége tűnik ki: a helyi hatalmasságok, az Ügyész  Epres Attila és a Polgármester  Baksa Imre termékenységbe,  illetve merevgörcsbe idült feleségeit  az elképesztő karikírozás lehengerlő abszurditásával állítják elénk. Panoptikumba illik  Debreczeny Csaba Bírója, a Védőügyvéd- önmagát vakuzó Fotós - részeg Hajóskapitány  Némedi Árpád, illusztris  zenei tevékenysége mellett pompás figurákkal sem marad adós. Kaposvári csúcsszinten fogalmazza meg Fürwahr iskolaigazgatót a brutális hévvel komédiázó Znamenák István,  álszent szelídségből  hiszteroid dühkitörésbe vált  Mácsai Pál  lelkésze,  hogy aztán hangvillája zümmögésére ájtatos zsolozsmába oldja dühét,  színigazgatói tapasztalatait pedig kiválóan, bár alacsony pénzügyi szinten kamatoztatja  a szendvicsemberként közönségre ácsingózó teátrumi pénztárnok  tell vilmosi nyíllal hasbalőtt alakjában. 

 

...És a lányok!  Felejthetetlenségükhöz elég lett volna  az az egy  Afrikát idéző duett,  ám addig is már teljesen kiütnek elképesztő színpadi jelenlétükkel.  Takács Nóra Diána  dominája harapja a szavakat,  lidérces szuggesztióval énekli a "csak az a Kiepert, nem tud tönkre tenni...", háromszor visszatérő, a semmiből újraindító refrénjét, magasfeszültségű energiával biztosítva a női nem győzhetetlen fölényét. 

 

 

Virgonc játékosság a diákokkal hancúrozva,  ártatlan romlottság, rafinált csábítás, ha hódítani kell, bajadéri kígyómozgás, kedvesen álságos mosoly-mimika:  Szandtner Anna  Lolá-ja az az Örök Nő, akinek boldogan bocsájtjuk meg, ha orrunknál fogva vezet minket, csak mi legyünk ármányainak gyönyörbe boruló mártírjai... A Lohmannal lejtett,  elbűvölő muzikalitással előadott, vörösizzású Marlene Dietrich-tangó, a dialógusokkal többször megszakított, mégis átfogó ívű tivornyasanzon nemcsak énekesi szuperprodukció, a hangszínváltások, tónusvariációk színészileg kimunkált, érzékletes mélységeket sejtetnek. Úgy tűnik, a fantasztikus ifjú színésznő a világon mindent tud, Lolita nimfácskától Merlin varázslón, komor vénlányon, femme fatale-on át Lady Macbethig...