ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Megcsinálnám az összes darabját

 

„MEGCSINÁLNÁM AZ ÖSSZES DARABJÁT”

Zsótér Sándor a Meggyeskertről

2013.10.20.
Revizor Online
 
 

Nemrégiben mutatták be az Örkény Színházban Csehov Meggyeskert című darabját Zsótér Sándor rendezésében. A beszélgetés még a bemutató előtt készült. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.

 


Revizor: Nem rendeztél még Csehovot.
Zsótér Sándor: Nem.

 

 

R: Miért?
ZsS: Ki tudja? Huszonéve Miskolcon lebegett  A manó. Húsz éve szolnoki igazgatóm, Spiró György a Sirályt rendelte meg, egy sor húzás nélkül. Nem került rá sor. Sort kerítettek a kirúgásunkra. Spiróval együtt. Három éve az egyetemen a fizikai színházi koreográfus-rendezőkkel a Sirály első felvonásán dolgoztunk. Tavasszal Mácsai Pál hívott. Zenés-táncos darabra. Aztán szabad kezet adott. Szabad volt darabot vinni. Ungár Juli javasolta a Csehovot. Vittünk még hármat.

 

R: Mi volt a másik három?
ZsS: Bert Brecht A vágóhidak Szent Johannája, a Kaktusz virága, és nem emlékszem. Mácsai Pál Csehovra szavazott. Én felkértem Ungár Julit, hogy fordítsa le.

R: Okkal-joggal remélhető, hogy erről a darabról mindenkinek eszébe jut valami.
ZsS: De mi? Talán úgy gondolja, hogy tudja. Mi az igazi Csehov. Sokan hiszik, ismerik. Én nem ismertem.  Jó volt a szöveggel bíbelődni. Aztán Ambrus Máriával öldöklő három hónap munka a környezeten. Aztán a legjobb, színészek hangján hallani. Sokat tököltünk Mácsaival a szereposztáson.

R: Miért volt komplikált?
ZsS: Sok együttműködő, egyenrangú szerep. És szemponthegyek zúdulnak a társulat, a színház részéről is.

R: Vannak színészeid, noha színházad, társulatod nincsen, de Kováts Adélhoz, Kerekes Évához visszatérsz. Hogyan születnek ezek a választások?
ZsS: Nem az én színészeim, hanem színészek. Kováts Adélnak Bálint András választotta a Vágyvillamost. Kerekes Éva birtokának szántuk a Meggyeskertet Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, és Elfriede Jelinek Nóra, avagy a társaságok támaszaicímű darabja után.

R: És még mielőtt dolgoznál velük?
ZsS: Érzet. Nem feltétlenül tudok a vonzalmaimról és választásaimról. Mondjuk, ne legyen felkapott. Kockáztatok. És azt hiszem, remélem, hogy ők is kockáztatnak. Például Porogi Ádám Brecht II. Edward című darabjában, Kecskeméten. Vagy Orosz Ákos BrechtDon Juanjában a Maladype bázison.

R: Vissza a bemutatóhoz: Meggyeskert a címe – ugyanazért vajon, amiért Vágyvillamos lett A vágy villamosából?
ZsS: Nem. Ez a címe. És: a meggy fanyar. Ennyi. Csehov megengedi a embernek, hogy ilyen is meg olyan is legyen. Nem tudok választ adni, miért annyira jó író.

R: Akkor ez most egy nagy felfedezés?
ZsS: Nekem igen. Megcsinálnám az összes darabját. Tizenhárom szerep tizenhárom együttműködő színészt kér a Meggyeskertben. Nem elég kettő, hat. A kupec és földbirtokosnő más sínen haladnak, pont nincs összeütközés. Hagyományos értelemben vett konfliktus nincs senkik között. Az egyetlen a földbirtokosnő és az örökös diák között van. És az sem igazi. Az élet, meg a nem élet összeszikrázása. Felszínesen olvasva érthetetlen. Aztán, a készülés közben, egy pontos kottának láttam. Kortárs egy darab. Az emberek nagy többsége nem gondolkozik el azon, hol és miben él, nagyon el van foglalva azzal, hogy egyik napról a másikra éljen. Nagyon kevesen akarnak rajta változtatni, vagy nem is tudnak. De fel se merül. 

 

R: Sikerült ezt megértetned a színészekkel?
ZsS: Ki tudja? Talán igen. Nem tudom, mi van a fejükben. Azon kívül, hogy szeretni kell őket. Nem mindig megy.

R: Hol játszódik az előadás?
ZsS: Milyen értelemben?

R: Mi a helyszíne?
ZsS: Nincs. Egy nagyított pálmafa nipp, egy macskafej, és egy mobiltelefon. Környezet inkább, mint helyszín. Igyekeztünk Ambrus Máriával kisszobákat készíteni. Aztán felötlött, hogy Mária a Sirályt Afrikába képzelte. Húszcentis pálmafáját belehelyeztük a makettbe. Helyénvaló volt. Röpültek a kisszobák. Csehov szellemesen írja levelében, hogy lemond a második felvonásban a folyóról, elég a kápolna, pár sírkőmaradvány, távírópóznák, jegenyesor, távolban a város látszik, jó időben. Egyébként csak nagy szabad teret kér. Az Örkény tölcsér színpad. Tervező, rendező ráfeszül a kertre. Nem is látszik. Csak beszélnek róla.

R: És akkor Ranyevszkaja nem táviratot kap, hanem sms-t?
ZsS: Igen.

R: Négy rész lesz a négy felvonás?
ZsS: Sajnos, három lesz, két szünettel.

R: Firsz Békés Itala.
ZsS: Ő a régi iskola. Megfogja a munka végét. Nekiáll újra meg újra. Ki fog jönni, amit ő tud.

R: Számos előadásodban a drámai hatás forrása a történet és az előadás „ejtett” intonációja közti feszültség.
ZsS: Nem értem biztosan, mire gondolsz. Ejtett intonáción az értelmes beszédet értem, amit monotonnak tartanak. A hatásos beszédhez nem értek. A darabot lehet így, úgy, amúgy, de nálam pont nem így beszélnek. Hogy aztán ebből van-e feszültség, és kiveszi észre, azt nem tudom. „Lement a nap”, ezt kimondani nem giccses. Közlés. Hál’ istennek, megint vége egy napnak, és Gajev megint egy lépéssel közelebb a halálhoz, a természet gyönyörű és közönyös, amilyen a húga is. Neki ezt jelenti. Ányának alkonyi öröm. Mindenkinek mást. Ne a hatását játssza. De lássam a rá tett hatását. Amit meghallok a hozzáfűzött mondataiból. A többi szereplőnek mulatságos. Neki szívszorító. A szöveg tele humorral. És nincs semmi művészieskedés.

R: Fontos-e, hogy a te vándorrendezői pályádon van azért néhány színház, ahol nem nulláról indulsz a munkában?
ZsS: Vándorkötelezettség.

R: Jó lenne leszerződni egyetlen színházhoz?
ZsS: Jó. Egerben tudtam, mit, kivel és miért csinálok.

R: Miért nem szervezel egy színházat?
ZsS: Hol? Miből? Másfelől: nem az az alkat vagyok. Sok minden kell ahhoz.

R: És mi jön most?
ZsS: A Vígszínház Padlásán Elfriede Jelinek Téli utazás című darabját rendezem. Kecskeméten családi darabot: O’Neill Utazás az éjszakába. Két utazás.

Szerző: Csáki Judit