ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony?
Kaffka Margit levele Ady Endréhez
Szereplők:
Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella / Gryllus Dorka m.v., Kerekes Viktória, Lázár Kati m.v.
Közreműködik:
Szalai András – cimbalom
Díszlet - jelmeztervező: Füzér Anni
Dramaturg: Ari Nagy Barbara
Zene: Kákonyi Árpád
Súgó: Kanizsay Zita
Ügyelő: Kálmán János/Svébis György
a rendező munkatársa: Tóth Péter
Rendező: Mácsai Pál
Bemutató: 2010. december 9.
Thália Színház Arizóna Stúdió
Utolsó előadás: 2017. május 11.
A Nyugat indulásának éveiben, az irodalom megújulásával párhuzamosan, a magyar társadalomban megindult egy csendes forradalom. Polgári nők serege vágyott vagy kényszerült arra, hogy otthagyva a „privát mamuskaéletet”, egzisztenciát, sikert és megbecsülést vívjon ki magának – saját jogon. Ennek az átmeneti kornak emblematikus figurái a folyóirat körül íróként, múzsaként, feleségként, barátként szereplő nők, akiknek sorsa és munkássága ma már elhomályosult része kulturális emlékezetünknek.
A nőNYUGAT róluk szól.
Szerelmeikről, házasságukról, sikereikről, kudarcaikról. Elhallgatott és kimondott, leírt és elfeledett szavaikról. Éleslátásukról, amellyel magukat és kortársaikat szenvedélyes elemzés alá veszik. A nőNYUGAT nem hangos irodalomtörténet, és nem kíván megkésett elégtételt nyújtani a nagy férfiak árnyékában élő és író nőknek. Legalábbis nem úgy. Ha van egy szóba sűríthető szándék, akkor az a beszéd: beszéljünk róluk, általuk magunkról, beszéljünk nőről és férfiról, beszéljünk arról, hogy miként éljünk teljes életet, és hogyan szembesüljünk ennek elborzasztó lehetetlenségével.
A Thália Színház és az Örkény István Színház közös produkciója
Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.
Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.) író, költô.
Apja fôügyész volt, de korán meghalt, így a család szerény körülmények között élt. Mint ingyenes növendék a szatmári irgalmas nôvéreknél tanítóképzôt végzett, majd egyévi tanítás után beiratkozott az Erzsébet nôiskolába, s 1902-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1903-tól Miskolcon tanított. 1905-ben férjhez ment Fröhlich brúnó erdômérnökhöz, de néhány év után elvált. 1910-tôl 1915-ig bp.-en tanár. Ekkor elhagyta a tanári pályát s már csak a szépirodalomnak élt. Közben, 1914-ben újból férjhez ment Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin orvosbiológushoz. A háború utáni spanyolnátha járványnak esett áldozatul, amely kisfiát is elragadta. Már korán, miskolci tanárkodása idején a nyugat állandó munkatársa: versekkel és novellákkal jelentkezett. Elsô verseskötete (Versek) 1903-ban, elsô prózai kötete (Levelek a zárdából – nyár) 1905-ben jelent meg. 1912-ben adták ki elsô nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nô életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be. Ezt a regényét a kritika nagy elismeréssel fogadta. 1917-ben jelent meg másik nagy sikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel. Jelentôs volt publicisztikai, mufordítói, valamint tankönyvírói muködése is.
Elmondom a „Pitypang” történetét. F. Ibolya férjes asszony volt, késôbb azután külön élt férjétôl. Máramarosszigetrôl került Budapestre. Verseket írt, német nyelvu verseket, amelyek nem voltak se rosszak, se jók, olvasmányainak hatását mutatták. Határtalan rajongással beszélt Karinthy írásairól. Karinthyné kitüntetô kedvességgel fogadta Ibyt. Semmi tekintetben sem gondolta olyan vetélytársnak, akire féltékeny lehetne. A vidéki verselô nôcske teljesen jelentéktelennek és fakónak rémlett. Barátnôivel egymás között Petôfi Saroltának csúfolták. Közben Karinthy tüzet fogott. ô maga szította viharral, „felhôbefúró forgószél”-lel a lángot, és alaposan megpörkölôdött. Az ábrándokat kergetô fiatal nô most már mindenáron azt akarta volna, hogy Karinthy vegye el feleségül. Aranka, az eszes és szemfüles Aranka, gyanút fogott, bizonyosságot szerzett, és végül is egy napon Ibolyát megtépte és kiebrudalta a Hadik kávéházból. Aranka hisztériás görcsökben fetrengett, morfin injekciókkal lehetett csak lecsillapítani, a barátnôk lábujjhegyen jártak a lakásban. Karinthy sem úszta meg simán. Összevissza karmolt képe hetekig se gyógyult be teljesen. Örült is neki egy kicsit, „hogy valaki erre a pofára féltékeny lehet”.
Kosztolányi Dezsôné Harmos Ilona: Karinthyról
Ady Endre: Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis nôi csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
nem leszek most már továbbat az útban:
vizek vannak, ússzatok vizeken.
nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénít
önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: nôi csukák, ússzatok, faljatok.
nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szívemnek,
képzelt arany-hal, kis senki leány.
várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis nôi csukák.
Nyugat, 1913., 6. szám
• Pikáns, roppant pikáns - Olvass bele - Bedő J. István írása
• Viharos érzelmi létállapot... - Népszava Online - Balogh Gyula írása
• Öt nő, aki tényleg provokál - Dívány.hu - Kelemen Éva írása
• Öten a padon - Revizor online - Tarján Tamás írása
• Nőnyugat - Toptipp.hu - Fehér Elephánt írása
• Színház - Nagy asszonyok - Magyar Narancs -Csáki Judit írása
