ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Felvesznek, kihasználnak

Felvesznek, kihasználnak
Szerző: Marik Noémi | Vasárnapi Hírek
Franz Kafka: Az átváltozás, Örkény István Színház

Mindenkit felveszünk! – hangzik a színpadról a felhívás. Bárki jöhet, válogatás nélkül, a felvételin előbb-utóbb mindenki megfelel. Hát persze, hiszen demokrácia van. Nyugodtak és boldogok lehetünk. Csak ne lenne itt olyan bizarr és fura minden! Bűvésztrükkökkel, angyalszárnyakkal és hasbeszéddel ámítanak és kápráztatnak – próbálják valami mód beszippantani az embert.

És átváltoztatni, hogy beleilljen a képbe. Még az ilyen lehetetlen figura is, mint K., aki épp szürkeségével, idegenségérzésével tűnik ki és válik deviánssá (Polgár Csaba).

Később hidegzuhanyként jön a józanító valóság, amit éppoly büszkén hirdetnek ki: Mindenkit kihasználunk! Hát persze, hiszen kapitalizmus van. Ám már késő, már mindenki az alkalmazottuk, szerződtetett.

Üdvözlendőn bátor dolog Kafka novelláit s regényét színpadra állítani. Talán az ugyanilyen valószínűtlen vállalkozásnak tűnő József és testvérei szakmai és nézői sikerén is felbuzdulva merte bevállalni a színház újabb nagyszabású tervét. Annak a produkciónak (amely szintén Gáspár Ildikó adaptációja) epikussága sodort, grandiózus hosszával magával ragadott. A nagyon várt mostani inkább érdekes kísérlet marad.

Az epikusság itt leküzdhetetlen akadályt jelent, és inkább csak puszta, olykor eredeti, olykor (főként az első részben) nyögvenyelős illusztrációsort szül. Még annak ellenére is, hogy Gáspár Ildikó rendezése igen erős atmoszférájú szürreális világot teremt bizarr képeivel. Amelyet Izsák Lili díszlete és Kákonyi Árpád, Matkó Tamás zenéje nagyszerűen segít.

Csakhogy e világnak a megteremtése és formába öntésének erőfeszítése köti le a rendezői energiát. Ráadásul jó néhány hozzátoldott novella inkább tűnik koloncnak, mintsem érdemben hozzáadna.

A rendezés javára legyen írva, üdítőn nem a könnyebbik utat választja, és nem panelek mentén halad. Új szögből akar ránézni és mutatni Kafka életművét, és abszurditásának elsősorban a humorát felmutatni. Kár, hogy mindez itt bohóctréfává szelídül.

Ekképp csodálattal elegy értetlenséggel nézzük e Samsa-zanzát, a feldolgozás küzdelmét és a fellinis víziókat. Amelyből kiemelkedik Kovács Zsolt jelenete (A fegyencmaraton), melynek visszafogott szuggesztivitása valóban borzongató. És Csákányi Eszter, a fő clown, úgy, ahogy van; neki még azt is elhisszük, hogy tud hasbeszélni vagy épp tízéves kiskölök. A fő motívum, az elnyomó apával való kapcsolat is erős képeket ad. Az Örkény Az átváltozása fontos előadás lehetett volna. Nem lett. De szó ne érje a ház elejét, az egész társulat tisztességgel küzdött érte. És legalább megpróbálta.