ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Vérfürdő a Madách téren

2009. február 21. - Zoom

Egy apuka megírta, egy együttes megzenésítette, Parti Nagy Lajos lefordította, Ascher Tamás pedig megrendezte. A fiúkat lányok, a lányokat fiúk alakítják, és nagyon véres. És ez még semmi. A Jógyerekek képeskönyve új értelmet ad az abszurdnak.

A Jógyerekek képeskönyve eredetileg egy szerényebb anyagi helyzetű apuka karácsonyi ajándéka volt kisgyereke számára. Mivel pénze nem volt, írt egy nevelő célú mesekönyvet: rossz gyerekekről jó gyerekeknek. Ezt a történetet zenésítette meg később a The Tiger Lillies nevű zenekar, melynek alapján hazánkban Parti Nagy Lajos írta meg a rémvarieté magyar változatát. A többszörösen feldolgozott műből végül Ascher Tamás rendezett színdarabot egy tekintélyes színészgárda közreműködésével.

A történet középpontjában egy unatkozó házaspár áll (Csuja Imre és Széles László), akik „kérnek” a gólyától egy gyereket, hogy eseménydúsabb életet élhessenek. Ám szegény Petike (Bíró Kriszta) hamar elkallódik, míg végül szülei elevenen tépik szét a szerencsétlent, mert nem vágott körmöt.

Persze gond egy szál se, új gyereket kérnek fentről, aki hasonló sorsra jut. Ezt eljátsszák nyolcszor. A legkülönfélébb halálnemekkel találkozhatunk a fulladástól (Für Anikó) az elvérzésen át (Pogány Judit) az éhenhalásig (Debreczeny Csaba).

A mesélő, azaz Dr. Roboz figuráját Gálffi László alakítja, méghozzá remekül. Folyamatosan fenntartja a közönség érdeklődését, akár egészen apró gesztusokkal is, nem hagyva, hogy a néhol lelassuló cselekmény elaltasson bennünket. Arról nem is beszélve, hogy az orrunk előtt vacsorázik és alszik. Emellett tökéletes összhangban is van velünk: a szereptől függetlenül reagál a köhögésre, benevetésekre és a tapsunkra, melyet szinte kiszorít a darabból a feszes rendezés.

A dalok (amikből van bőven) után nincs idő a kizökkentő tapsra, így a végén pótoltuk be, egy több mint tízperces elsöprő vastapssal. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a „mélyen tisztelt” igencsak pozitív hozzáállással nevette végig a bő másfél órás premiert.

Nem átlagos musical: se nem giccses, se nem mesterkélt, inkább bonyolult, mint szívettépően lírai, vagy negédes. Hallhatjuk szólót énekelni Bíró Krisztát, Hámori Gabriellát, Kerekes Évát, Pogány Juditot, Für Anikót és Takács Nóra Diánát is. Mindannyian csodásan hozzák az éneklés közben meghalás műveletét.

Vicces csavar, hogy a fiú gyerekeket színésznők, míg a kislányokat színészek (Debreczeny Csaba és Polgár Csaba) játsszák, kifogástalanul. A két Csaba fantáziadúsan hal éhen és gyújtja fel magát fogszabályzós kislányként.

Széles László és Csuja Imre házaspárként nagyot alakít, két nagy mackó egymáshoz bújva táncolja és gyilkolja végig az előadást. Akinek pedig páratlanul vékony énekhangjára mindannyiszor felkapjuk a fejünket, az Máthé Zsolt, Dr. Chor szerepében, aki tulajdonképpen Dr. Roboz segítője. Ő jelenti ki a halál beálltát.

A jelmezek és kellékek hada hihetetlenül kreatívan hangsúlyozták a gyerekek halálát. Mikor Hennike szó szerint egy kupac hamuvá ég, ruhájában piros lámpák gyulladnak fel, melyek például pontosan úgy néznek ki, mintha az egész gyerek izzana – legalábbis a tizenharmadik sorból. Robika, akit elvisz a szél egy viharos estén, egy tükör segítségével „lebeg” a színpad felett. Augusztinka pedig éhen hal, koporsója a leveses bödön lesz, melyre a fekete fedőt egy ferde kereszttel a tetején helyezik rá.

Ez a színdarab egyáltalán nem gyerekeknek való, az alcím helyesen hirdeti: Rémvarieté Felnőtteknek. Nevelési tanácsadónak semmiképp sem ajánlott, ahogy ellentanácsadónak sem. Nem a hangos társadalomkritikára helyezi a hangsúlyt, inkább az abszurditásra és az öniróniára. A végtelenségig karikírozott borzalmak azt üzenik: inkább arra kellene odafigyelnünk, hogy saját házunk táján minden rendben legyen, és lehetőleg ne szúrjuk agyon az asztalnál hintázó Fülöpkénket.