ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Hormonkeringő

2008. december szinhazajalnlo.hu

Feydeau klasszikus, de az Örkényben a hetvenes évek elit-szocreáljába áthelyezett drámájának origója a natúr, ösztönös vágyakozás, mert hát mindenki azt akarja, csak egyedül ugye nem nagyon megy, és a legvonzóbb gyümölcs mégiscsak a tiltott, úgyhogy házasok előnyben. Persze mindenkinek van vaj a füle mögött, amit szeretne jól palástolni, de ami az egyiknek átok, az a másiknak áldás, így egy végeláthatatlan geg- és poénparádé kerekedik ki a szánalmasan vergődő, kisstílű anti-hősök ügyeskedéseiből.

Mint minden valamirevaló bohózat, A hülyéje is a lehetetlen véletlenek koncentrált egyvelegének bravúrosan összefont elegye. A két potenciális szerető által is bálványozott Lucinne csak akkor hajlandó bájait megosztani hites urán kívül mással is, ha megtudja, férje megcsalta őt. Micsoda véletlen, hogy éppen ekkor érkezik urának élete egyetlen londoni „liftes afférja”, Maggie, amiről hogy, hogy nem az egyik szerető (nem mellesleg a férj egy régi barátja) tudomást szerez, és hevesen elkezdi szervezni az in-flagrantit. Ez a szervezés olyan jól sikerül, hogy nemcsak Maggie férje, a másik szerető, annak szeretője, egy boy, egy szobalány és egy teljesen ismeretlen házaspár keveredik bele a dologba (no meg egymásba), de sikerül egy olyan légyottot is tetten érni, ami mellesleg meg sem történt.

A mindenki ugyanazt akarja érzés pulzál Izsák Lili egyszínű, pasztell terében, és a férfiakra aggatott, lényegi különbséget csak rikító színükben mutató öltönyében, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nők, bár különféle divatos ruhákban tetszelegnek, az egyszínű körömlakk róluk is lerántja a leplet. Ebből is érezhető, hogy az előadás ereje nem az árnyalt karakterábrázolásban, hanem a rendező, Mácsai Pál által briliánsan megragadott ordítóan egyszerű felszín transzparens mivoltából ered.

A karakterek abszurdba hajló faékegyszerűsége stíluselemként jelenik meg a színpadon, így pöffeszkedő, harsány és giccses hímek, valamint kétes értékű nők feszülnek egymásnak némi bájjal és tömérdek színpadi ötlettel kisegítve (gondoljunk csak a párbaj- vagy az Ámorozó jelenetekre). Így lesz Debreczeny Csaba és Polgár Csaba (Pontagmac és Rédillon) páváskodásából magával ragadó showműsor, Takáts Nóra Dianából (Maggie) akut tűzoltásra féktelenül szomjas bakfis, Máthé Zsoltból pedig bizniszizbiznisz hitvallású, fontosember-paródia. Egészen megkapó a volt katonából mára B-kategóriás kujonná avanzsálódott Pinchard (Csuja Imre), illetve a süketségét mereven palástolni igyekvő, szenilis Mme Pinchard (Kerekes Éva) párosa, jeleneteik külön etűdként suhannak át a színpadon, de a kiváló Pogány Judit (Gérome) és Hámori Gabriella (Armandine) játéka is pompás kamaraalakítás, és megemlítendő a két főiskolás, a (felsőbbrendűségi tudatú fekete és a pubertást még aktívan megélő) boyokat alakító Mohai Tamás e.h. és a bizalmatlanul merev, elítélőleg szemlélődő szobalányt játszó Ruzsik Kata e.h. is, markáns jelenlétük és lelkiismeretes untermannságuk miatt.

Ám mégiscsak a mintaházaspár, a hűséges, de játszani nem átalló Lucinne (Kerekes Viktória) és a minden porcikájában pancser papucsférj, Vatelin (Széles László) harca ez a történet, amely nem is végződhet mással, mint happy enddel, és egy néhány karakteres üzenettel: mindenkiben dolgoznak a hormonok, és vannak titkai, hiszen mégiscsak emberből vagyunk, de ettől még élhetünk szeretetteljes, jól működő kapcsolatban.

Most valaki mondhatja, hogy ezért miért is üljön végig három felvonást, de a válasz egyszerű: mert a maga műfajában hibátlan, az igényes szórakoztatás egyik csúcspontja, vérbeli bohózat, Hamvai Kornél egészen pergő, ihletett, stílusos magyar szövegével, mégha az a harmadik felvonás az első kettő fényében homályosabban is csillog.

Zsedényi Balázs