ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Moliere pillangókkal

 Prae.hu, szerző: Baróti Éva, 2014. 01. 03.

 

 

 

A képzelt beteg az Örkényben

 

Most akkor ki írta ezt a darabot? – kérdi A képzelt beteg premierjén a nem túlzottan jól értesült  barátnőm az Örkény Színházban. Mondom neki, hogy "tudod, a Mohácsiék." De mégis ki írta? – kérdi kicsit később. Súgom, hogy "tudod, Molière." Na, ezt viszont kikérte magának.

 

Az Örkény Színház új bemutatójának már a szórólapjáról is értesülhetünk a tényről, itt "Molière úr után, helyett és valahol neki is" szól az előadás. Mai sztori, vagy inkább mindenkorra érvényes sztori mai szöveggel. Igazi mohácsis alkotás ez az előadás – bár követi az eredeti vázlatot, szinopszisnak használja azt. A Mohácsi testvérek újraírták a darabot, így valami nagyon más született itt. (Pár éve Pécsett már színre állították A képzelt beteg újraírt változatát Mohácsiék.)

 

Molière szerette és hatott is rá a dél-európai színjátszás, a latin, a spanyol, az olasz commedia dell’artés  komédiázás. Itt most a harsány, térdcsapkodós, imitt-amott ordenáré humor helyett egy egészen új, kifinomult, szövegcentrikus, odafigyelős előadásban van részünk. A szövegkönyv, a fordulatok, a patikamérlegen kiporciózott sorozatos komikus helyzetek nagyon pontos felkészülést igényelhettek. Minden szigorúan az előző mozdulatra, az előző poénra vagy a másik szereplő korábbi csetlés-botlására épül. Olyan ez, mint egy jól megkomponált puzzle, melynek a kis darabkáiban, részleteiben is ott rejlenek a még kisebb részek.

 

Ilyen Gálffi László játéka is. Zseniális. Tudtuk róla, de jó újralátni. Megérdemelne egy külön "megtekintést", amikor csak és kizárólag őt nézné az ember akkor is, amikor a színpadon nagyjából mindig több területen folynak az események. Gálffi egyébként  szinte végig a színen van, játszik, "jelen van". Úgy figyel oda minden kis gesztusára, rebbenő kézmozdulatára, legapróbb mimikájára is, mint egy filmfelvételen, akkor is, ha nem ő áll az események fókuszában. Ő Argan, a képzelt beteg, ő az apa, a férj, a báty. A köré álmodott világban a messzeföldről ide szállított pillangók a túlvilági létezés testet öltött kis szimbólumai. Humor ide vagy oda, érdemes eltöprengenünk a kérdésfelvetésen: senki nem tudja, mi vár rá ott, ahová a kaszás (kasza nélkül is akár) elkíséri.

 

Így is indul a darab Re Noire (Debreczeny Csaba), úgy is mint a sötétség képviselője, eljön címszereplőnkért – ezúttal még tévedésből. Komputerében zavar támadt, vagy inkább Re Noire nem vette fel szemüvegét, mellé nyúlt. Innen a korai, az idő előtti érkezés. De aminek el kell érkeznie, az el is jön előbb-utóbb. Argan, a képzelt beteg eddig is ennek megfelelően élt, figyelve, szinte várva-rettegve-előhívva a fekete köpenyes eljövetelét. Nem is a hipochondria itt a hangsúlyos. Jóval fontosabb, hogy vajon, mi jön az élet után...

 

Addig is azonban találkozhatunk a mai gyógyító módszerek, piócarátétek és más pakolások, ráolvasások módszereivel. A család is csak a magáét fújja, élén Béline-nel, Argan második feleségével (Für Anikó játssza remekül), aki csak az örökösödési papírt rántja elő minduntalan dekoltázsából. A lányok pedig, bár szeretik apjukat, éppen családalapítással, legalábbis valami arra emlékeztető üggyel vannak inkább elfoglalva.  A szemrevaló Mimolette  szerepében Trokán Nóra virtuóz módon hozza a gyaloggaloppos-gallamiklósos abszurdot. Béralde (Znamenák István), Argan öccse is, még aktív férfiként épp az okos-csinos szolgálólánnyal, Toinette-tel (Szandtner Anna) cicázik. Remek fanyar humorérzékkel megáldott, jó duó.

 

Díszlet és jelmezek kitűnő összhangban hozzák a fekete-szürke világot. Kivételt képeznek ez alól a színes pillangók, melyek preparált vagy élő állapotban a falakon és a vitrinekben sorakoznak, repkednek. Ja, és ott van az egyik akváriumban egy óriás bábszerű valami. A képződményből, bár senki nem hitt benne, mégis egy adott pillanatban kiszabadul egy óriás pre-pillangó, és táncol. Ő a költészet maga... De ahogy a műsorfüzetben olvashatjuk a jó öreg buddhista mondást:  "Amit a hernyó a végnek lát, az a pillangónak a kezdet." Itt  még az is lehet, Argan kerül másik testbe, ő lesz az új pillangó. A szórólapon a Rochard-tesztek mintája szerinti lepke formájú tintafoltos pacában is ott van jól kivehetően a halál. (Eldöntöttem, nem írom le... de mégis kicsusszant). Szóval ott van, de mielőtt értünk jön, legalább jól szórakozunk egy igazán tartalmas esten az Örkényben.

 

 Játsszunk el a gondolattal, hogy idő nincs is, és Molière valahol ott ül a széksorokban – imádná az előadást! Talán mondaná is: "Ez a darab valahonnan ismerős nekem."