„Azt a sokféleséget szeretném megmutatni, ami egy emberben rejlik” – interjú Takács Nóra Diánával

Június 3-án debütál az Örkény Színház stúdiószínpadán Takács Nóra Diána zenés estje, akivel a T’N’D című koncert kapcsán beszélgettünk.

Egy színész életében egy egyéni előadás mindig mérföldkő. Különösen fontos lehet ez a bemutató számodra, hiszen a címe az tulajdonképpen a monogramod. Miért pont mostanra forrott ki ennek az előadásnak az ötlete?

Valójában már két éve is terveztük ezt az előadást, a bemutatót a pandémia miatt halasztottuk. Egy-egy ÖrkényKert után sokan kérdezték, hogy miért nem csinálok egy lemezt. Ezt az ötletet túlzásnak éreztem, de elkezdett foglalkoztatni egy olyan előadás ötlete, amelyben akár kifejezetten nekem írt dalokat is énekelhetnék. Kákonyi Árpival, a színház zenei vezetőjével közösen el is kezdtünk dolgozni, és nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy egy szövegíróra is szükségünk van. Úgy éreztem, hogy Kiss Judit Ágnesnek a humora, a témaválasztásai és az írói stílusa az, ami ehhez nagyon illene. Már csak azért is, mert vannak olyan régebbi dalok, amiknek amúgy is a Kiss Judit Ágnes volt a fordítója vagy szövegírója tehát ismertem is az ő munkáját, a dalszövegeit.

Hogyan állt össze az előadás szövegkönyve, zenei szövete?

Az előadásban vannak korábbi előadásokból származó dalok, és kifejezetten erre az alkalomra készült zenék. Ez utóbbiak úgy születtek, hogy Kiss Judit Ágnessel
leültem, és meséltem neki sztorikat az életemből. Voltak olyan történetek, amelyekhez nagyon erősen tudott kapcsolódni. És van is olyan dal, amiben az ő és az én tapasztalataim egyszerre jelennek meg - de valójában azokat már úgy élem meg, hogy velem történtek. A témák tekintetében igyekeztünk életszerűek maradni – tulajdonképpen ehhez igazodtak a stílusok. Vannak finomabb, érzékenyebb dalok, ugyanakkor a humor az én színpadi működésemhez nagyon is erősen hozzá tartozik. Árpi ismeri a hangterjedelmemet, és időközben Berecz Bea személyében lett egy nagyon jó énektanárom is, akiknek segítségével sikerült egy minden szempontból változatos anyagot összeállítani, ami segíti a képességeim kibontakoztatását. Ehhez persze hozzájárul a hatfős zenekar is: a zenészek többsége nem egy hangszeren fog játszani - sőt, különleges népi hangszerek is előkerülnek.

A dalszövegek mellett prózai szövegrészletek is elhangzanak.

Azért éreztük szükségesnek ezeket, mert ez a sokféleség egy egységes anyaggá kell összeálljon. Ha csak a dalokat énekelném egymás után, akkor koncertjellege lenne teljes egészében. Mivel itt egymást váltogatják a stílusok, valójában nem a zene köti össze az anyagot, hanem a szövegeknek a mondanivalója, és azoknak az esetleges dramaturgiai íve. Mivel több Tina Turner-dal is elhangzik, adta magát, hogy az ő önéletrajzi írásait használjuk. Ezen kívül még elhangzanak részletek Kiss Judit Ágnes és Nemes Nagy Ágnes költeményeiből, valamint Jónás Tamás novelláiból.

Az előadás szövegkönyve szépen leképezi az emberi élet mélységeit és magasságait egyaránt. Mennyire volt kihívás a saját élményeidből szerepet
faragni?

Eleinte nem tudtam eldönteni, mit meséljek Juditnak. Úgy voltam vele, hogy akkor járok a legjobban, ha nem szándékosan, előre megtervezetten mesélek, hanem spontánul törnek fel bennem az emlékek. Egy dolgot szerettem volna kezdettől fogva elkerülni: egyetlen mondat sem hangzik el arról, hogy színész vagyok. Mert azt gondolom, hogy nem a színészet határoz meg engem, hanem a színészetemet határozza meg, hogy én milyen ember vagyok, velem mi történt, vagy hogyan gondolkodom dolgokról. Én nem azzal foglalkozom éneklés közben, hogy „most hú, de nagy önvallomás történik”, hanem azt a sokféleséget szeretném megmutatni, ami egy emberben rejlik – azt hiszem, ez a lényege ennek az anyagnak.




Az interjút készítette: Biró Árpád Levente
 

2022.05.20. 10:02