FELE KILÓSBA, FELE PIPERÉBE

2006. november Népszava
A díszlet – Antal Csaba terve – egy többé-kevésbé önkiszolgáló mosoda. Szép nagy kékesfehér gépekkel, kávé-és italautomatával, az illíriai uralkodó mozgó óriásplakátjával. Miért is ne? Képzelhetné a kulisszákat egy bakterház vagy egy holdkráter is. Igaz, ezekhez nehezebb szponzort találni, az Örkény István Színház előadása viszont kedvében jár kiemelt támogatójának. Dömötör András rendezése a Shakespeare-bemutató legsikerültebb helyein ugyanúgy modern (színházi) technológiákat alkalmaz, mint a kultúrabarát világcég a maga területén. William Shakespeare utolsó komédiáját (1601) és a mosógépeket is vízzel keresztelik.
A Vízkereszt vagy bánom is én vagy amit akartok vagy... (ez a teljesebb cím, a színházi adattárak bosszantására) nem egyébről szól, mint a szerelemről. A szereplőknek legalább az ötven százaléka, plusz a negyede (hét fő forróban, három-négy langyabban) szerelmes, s a zöm balszerencséjére el is nyeri, akit-amit akar. Ha ez kis nehézségbe ütközik, például a férfi-férfi, nő-nő relációkban (vagy látszataikban), akkor jobbára megfelelő ivarú pótlékok jönnek számításba. Leginkább a rászedett háznagy, Malvolio sül fel, és a Herceg kíséretét képező Valentine epekedik hiába ura kegyeiért (Dióssi Gábor m.v. igencsak elfogódottan, tétován alakítja a patyolati alkalmazottat – nem csoda, hogy ,,a világ legerősebb embere” lépteivel közlekedő testes Orsino, akit az alaposan kigombolkozott Csuja Imre remekül formál meg, oda se pislant rá).
Dömötör András vizsgamunkája – mely a Gyulai Várszínházzal és a Szentendrei Teátrummal közös produkcióban jött létre – tehetséges, ügyes kezdő rendezőnek láttatja az Örkény-társulatban színészként már nemegyszer bizonyító fiatal művészt. Annak ellenére is, hogy sok halvány, erőltetett jelenet váltakozik az elsőrangú epizódokkal.
Ha évtizedekkel ezelőtt levittem a szennyest a szemközti Patyolat-üzemegységbe, mindössze két tisztítási mód között választhattam: a gyorsabb, igénytelenebb, olcsóbb kilós mosás nedves, gyűrött ágynemű- és inghalmazt szolgáltatott vissza, a lassúbb, drágább piperemosás viszont mángorolt ruhacsomaggal várt a pulton. Dömötör színrevitelének mosószalonjában sokkal változatosabb a skála, de a szerelmesek és álszerelmesek szennyesét nagyjából ő is kétféleképp teregeti, gyömöszöli, forgatja. Kilós mosásban letudja a kevésbé látványos – a számára valamiért érdektelenebb – részleteket, hogy annál inkább piperézhesse a többit.
A szomorkás vígjáték foszlékonyabb szálaihoz is készséges színészek együtt játszó kedvét nyerte meg az ügynek. Az egész este sem elég, hogy kiderüljön: milyen minőségben, milyen reményekkel oltalmazza Antonio a háborgó hullámokból kimentett Sebastiant – ám a legkevésbé sem tengerészkapitány külsejű Kézdy György m.v. Dédelgető-durcás atyáskodással „eladja” a figurát. Haumann Máté m.v. roppant komoly ábrázattal úgy tesz, mintha ezt a Sebastiant (Viola ikertestvérét) Shakespeare jól írta volna meg. (Nádasdy Ádám fordítása nem kóborol el az eredetitől mai nyelvi attrakciók érdekében – ám bőven mulattatnak benne mai nyelvi attrakciók.)
Nagy ötletből kis kapálózás lett a zenekar és a színpad közötti átjárás-átöltözés. (Szabadtéren talán jobban hatott és gördülékenyebben ment.) Kató Balázstól interjút kellene kérni, kicsoda is Curio. Czukor Balázs békaember hajóskapitánya (Viola megmentője) ugyancsak mesélhetne arról, vonzóbb-e a zenész hosszú fürtű parókája a búvár öltözékénél. Márkos Albert zenéjével egyébként nincs semmi baj, csak hát a mosodadíszlet kitalációhoz nincs szükség kisegyüttesre. Akkor sem, ha időnként a szereplők nagyon rákapnak az éneklésre. Pogány Judit se fiú, se lány Bolondjának, e folyton zsebre dugott kezű csellengőnek jól is jönnek a futamok, az ő clownos, fuvallatos bánata pedig jól jön az előadásnak: dallamot visz a játékba. A kezét sem mindig mélyeszti a műanyag esőköpeny zsebébe. Sokszor tartja a markát, derekasan megfizetik csípős igazmondásáért. Zenekari összekötő Máthé Zsolt (Fábián) is, aki egy teljesen fölöslegessé tett fickót kacag a háznépbe.
Nincs itt háznép – Orsino hercegé és Olivia grófnőé -, csak egy: szerelem mosodájába járó bolondjaié. A gépek gyomrából lehet mosószerhabos mezítelenségben a színre szánkázni, lehet bemenekülni valamely dobba (a dobok egyike-másika néha éppolyan üresen forog, mint rosszabb perceiben e Vízkereszt...), lehet a kiegészítő bútorokon ülni, feküdni, aludni. Vízszintes sörözés céljából falra mászni. Italos dobozt horizontálisan a mosógépre mágnesezni. Lehet film- és tévészínházasdit játszani gyermekded szimbolikájú vetítésekkel. A kényszeredett, sületlen elgondolások, a valóban pergő jelenetek és a svungos színészi teljesítmények révén szerencsésen kikopnak a vizsgaműből.
Csuja, Pogány és Kézdy mellett sokat köszönhet a megfürösztött Shakespeare Gálffi László surranékony Malvoliójának. Benedek Mari vegyes, tarka jelmezei közt az övé (a sárga térdszalag! - hódolatának titkos jele) nadrág alatti viseletté egyszerűsödött a premierek során. Gálffi játéka is üdvösen csupasz. Már-már egy Szép Ernő-hősöcske hunyorog a napba karrierért, asszonyáért. De nem. A távolságok költői fürkészője veszedelmes potenciális bosszúállóvá képezi lóvá tett magát. Gyűlik benne a harag, mint mosógépben a vízkő. Shakespeare-i formátum. S közben Gálffi betartja az emberi léptéket, mértéket.
Eszményét, úrnőjét, Oliviát az arisztokratikus elegancia ráérősségéből, mozdulattaktusok sokaságával hívja elő Für Anikó. A benső zokogást (meghalt bátyám!) váltja át nem csak benső mosolyba (szerelmeskedni jó!). Őt márványból alkották az istenek – társalkodónőjét terrakottából. Egyformák, mint ég és föld. Úgy fest, egymás gardróbjából öltözködnek. Szellősen. Kerekes Éva huncut nevetései azonban olyan irányokba futtatják a nemes hajadon Máriát, ahol szeretkezés-és alkoholszag terjeng a levegőben. (Ez olyan mosoda, ahol a folyékony mosószer egyként szedi áldozatait.) Amerre Mária kerekezik, ott rendre Tokányi Oszkár úr és Tompa Albert úr tünedezik fel. A két jómadár Olivia környezetéből. Anger Zsolt m.v. is a játék erőssége – természetességével, otthonosságával, kültelki dikciójával. Debreczeny Csaba poénokra redukált, fékezett gumiembersége más stiláris világ. Egy ekkora tisztító centrumba nem csupán fehér ingeket visznek.
Hámori Gabriella először feltárja kebeldús Violaságát, majd Cesario nadrágszerepéből bálványozza a pocakos Orsinót, s beletörődően hagyja, hogy a súlyos gyászában mind lengébb Olivia pedig őt bálványozza. A feladat nincs teljességgel megoldva, de tüze nem alszik el ennyi víz és vízvezeték ölelésében is. Hámori apródja mint küldönc mindig mindenütt mindent szépen elmagyaráz, az erkölcsi világrendet prédikálja, amivel természetesen azt éri el, hogy soha senki sem érti. Ezek a Dömötör-rendezés sikerült képei és eredeti felhangjai.
Viola-Cesario-Hámori nyilván fájó szívvel veszi tudomásul: az Oliviába halálosan szerelmes herceg hóna alatt olyan kéjhölgy vonaglik, aki csupán a testét szerződtette a darabhoz. Színpadtól idegen, civil jelenség. Még nagyobb lehet a lány-fiú-lány megrökönyödése, amikor halottnak hitt, előkerült ikertestvére, Sebastian ajkára kell tapadnia. A hosszúnál is hosszabban. Annyi mindent belegondoltak már a Vízkereszt...-be;miért a testvérszerelmet ne? De akkor talán Violának nem kellene előtte ennyire ostromolnia a bátyját semmiben fel nem idéző Orsino herceget. Ha Violával még odahaza játszottak már testvéri papás-mamást, Sebastiannak kicsit sem kellene ijedeznie Oliviától. Nem bánt a néni.
Rokonszenvesen fékezetlen habzású előadás az Örkény Színházé. A végére a mosógépek is elvesztik fejüket, hegynyi habzatokat eregetve törekszenek egymás felé. Ha már ők nem mozdulhatnak, gyöngyözze el a szerelem kellemetes voltát a hab-csók.
Tarján Tamás

1970.01.01. 01:00