Három nővér - M. Koltai Judit - Gépnarancs

Színház | Szerző: Gépnarancs | 2016. október 15. |

A színpadon félkörívben – mint egy stadionban – ül az összes szereplő, középen egy körbeforduló ovális asztal mellett pedig az Irina (Zsigmond Emőke) névnapját ünneplő központi figurák, főtisztek és civilek (díszlet: Bagossy Levente). Az ünneplés zajos és jókedvű: folyik az ital, szól a zene, mindenki boldog és reménykedő.


„... A mi hármunk élete eddig még nem volt szép, elfojtott minket, mint a gyom a füvet...Dolgozni kell, dolgozni...” – mondja Irina. De hiába a munka, a boldogság nem adatik meg sem a nővéreknek, sem bátyjuknak. A nemes és egyszerű vágyakból rövid, lopott boldogság, kopott hétköznapok és lelket ölő kompromisszumok válnak. A szinte eszköztelen térben, a színpadon, egyszerre látható díszletelemek és szereplők száma is csökken, kihangsúlyozva a tragikus történéseket, a széthulló emberi kapcsolatokat – amelyek fölött az egykor pirulós, esetlen, a dráma végére gőgös, másokat eltaposó, csak a saját érdekeit szem előtt tartó Natasa, Andrej felesége (Hámori Gabriella) diadalmaskodik.

A kortalan jelmezek (Kristina Ignjatovic) a kortalan emberi problémákat, tragédiákat jelzik.

A szereplők közül kiemelkedik a szebb életéért fájdalmasan küzdő, majd jelenébe beletörődő Takács Nóra Diána Olga szerepében, a nyugalmazott katonai orvos, Csebutikin szerepében Gálffi László és az emberi ostobaság és önáltatás ezer színét bemutató Epres Attila, mint Kuligin.

A dráma él a színpadon, a szereplők és a nézők kapcsolata az utolsó mondatig szoros, köszönhetően Bagossy László rendezőnek.

M. Koltai Judit
 

1970.01.01. 01:00