SHAKESPEARE-TŐL VÍZKERESZT, VAGY BÁNOM IS ÉN

 2006.06.30. Vasárnapi Hírek
Illíriában, a dalmát tengerparton játszódik Shakespeare Vízkeresztje. Az Örkény Színház tagjai Dömötör András rendező tanuló vizsgaelőadásában tucatot meghaladó mosógép előtt játsszák a mesét Szentendrén, a városháza udvarán. A mosógépek működtek már a gyulai várjátékon. Gyula és Szentendre csupán előbemutató. Ősszel adják a Madách téren, ha Antal Csaba máris viseltes díszlete kibírja a játék viszontagságait.
Miért mosógépek előtt? Amiért az ókorban Illíriának nevezett Dalmáciában – Horvátországban. CSAK. Mai mesevilág a kerek ablakú gépek karaja. Miért ne játszódhatna egy közös tisztasági helyiségben a szedett-vedett, talált elemekből összeszerelt, kusza félreértés-hálózat, aminek a végén megoldódnak az összebogozott csomók, mégsem tisztázódik az élet. Kimásznak a mosógép ablakain a színészek. Bekúsznak, mintha tengeralattjáróba bújnának le. Behajítják levetett jelmezeiket. Vagy előhúzkodnak a gépekből tarka ruhákat. Benedek Mari jelmezei közül nem kizárólag a megfelelőt vették magukra. Választhattak volna a visszadobottakból!
A Vízkereszt Shakespeare téli darabja. (A Szent Iván-éji a nyárközépi vígjáték.) December 12-én játszódik, a Luca-nap előtti éjszakán. Ekkor kezdődnek a babonás szokások, elrettetendő a háztól a gonosz szellemeket, elősegíteni a jövő évi kedvező időjárást, meg a jószág szaporulatát. Lepedőbe burkoltan nőalak járja körül vajákosan a házat. Kivillanó fekete bugyiban Kerekes Éva kihívóan józan életrevalósága, minden tréfában teljes személyiségével megmerülő vidámsága tölti be a boszorkányűző, játékmesteri szerepet. Virtuóz magánszáma színészi kliséktől mentes részegségi jelenete. Debreczeny Csaba – a Keszeg Andrásból Nádasdy Ádám frivol, vidáman szabados, lendületes fordításában Tompa Albert úrrá lett – aggódva sóvárgó, önmagával riadtan elégedett, palira vett kizsebeltje a másik mulatságos, leitatott részeg. Roppant összpontosítással igyekszik leplezni ittasságát, óvni képzelt méltóságát, eközben fél szemét nyitva sem tudja tartani. Keresztben áll benne a világ. Kaján tréfát űző négyesük (Kerekes, Debreczeny, Anger, Máthé) nem bújik el a rászedett Malvolio elől. Rátapadnak, úgy figyelik beugratásuk sikerét. Találó rendezői megoldás a gondolataiba merült udvarmester vakságát kihasználó, szertelenül kaján örömük. Hámori Gabi (Viola) talpraesett srác fiúruhában. Nyílt vagánysággal kószál a szerelem veszedelmes ösvényein. Jól elrejti a herceg iránti szerelmét és vonakodását az őt fiúnak néző Olivia grófnő közeledésétől. Hámori hangszálait baleset érte. Ettől érdekes, erotikus rekedtséggel szól hangja. Nyereség az egyenesen fogalmazott szöveg. Mintha azonban kötőhártya-gyulladás is kínozná: szakadatlanul folynak a könnyei. Orvoshoz sietni mielőbb a bajjal! Viola ikertestvérét, Sebastiant Haumann Máté tisztán, ügyesen, kissé hűvösen oldja meg. A finálé – a legjobb rendezői lelemény – az ikerpár, oldalán jövendőbelijével talál egymásra, végeérhetetlen csókban összeolvadnak, túllépve a testvéri szeretet és a viszontlátás szenvedélyességén. A fanyar meglepetés megoldja, és újranyitva lezárja a cselekményt, és az érzelmek irányíthatatlan talányosságát. Für Anikó modern ruhás, kelletlen grófnőjéből időnként úgy látszik: világtól visszavonultságának titkolt az oka. Fanyar bőrmellényből kidomborodó pocakkal, tetovált mellel úgy jelenik meg Csuja Imre Illíria uralkodó hercegeként, akárha szabadnapos favágó volna. Pillanatokig érezzük csak, mintha Dömötör rendező félreosztotta volna a szerepet. Csuja komolyan veszi a vígjátékot. Őszintén érez. Amit nem érez, nem mutatja. Megnyerő tévelygőként egyensúlyoz kényes helyzetei peremén..
A beszélő nevűen rosszindulatú Malvolio udvarmestert elegáns, angolos zártsággal, komoly értelmiséginek mutatja Gálffi László. A hamisított szerelmes levél megtalálásakor komolyan játszik vígjátékot. A (tervezőtől is megoldatlan) sárga trikónadrágban karácsonyfaszerűen felékíti játékát a szerep minden ismert sablonjával. Tréfálkozik. Bohón viselkedik. Elveszti szerepe tragikumával együtt emberi méltóságát, személyisége súlyát. Szerencsétlen ötlet Malvoliót kartondobozba börtönözni: éppen a megtréfált arcát, reakcióit nem látjuk. A körötte kerengő Bolond (Pogány Judit) szomorú tréfái a levegőben hatástalanul elpukkannak. Ha nincs kit megkínozni, elmarad a tréfa. Pogány alakítása alatt pasztellszínű, gúnyos vidámság bújik meg, ugyanakkor halvány bánat lengi körül. Mintha rálátna arra a világra, amiben élnie kell. Anger Zsolt: Tokányi Oszkár (Radnóti és Rónay György fordításában Böffen Tóbiás) a fiók Falstaff duhaj rokont eszes, haszonleső kicsapongónak mutatja, időnként túlóbégatóan. Kézdy György Antonio elvarázsolt szerepét szép emlékű Sallai Imre bácsi öblös recitálásait idézően színházi múlt időben öblögeti verseit. A megbetegedett Czukor Balázs helyett a rendező lépett fel a Violát megmentő hajóskapitányként, rendőrként és tiszteletesként. Máthé Zsolt (Fábián) vidor egérként mindenes muzsikus, szemtelen konferanszié. Dióssi Gábor riadtan elveszett, Shakespeare-be tévedt udvaronc. Márkos Albert, Kató Balázs, meg a zenészek jókedvvel húzzák a zenei vegyes vágott instrumentális kíséretet, mintha jókedvükből muzsikálnának.
Jóbról, balról, a szélső mosógép ajtaja nyitva marad a fináléban. Árad a hab. Elborítja a játékteret. Úsznak a szereplők a habzó mosóporban. Pocsétássá lesz ruhájuk. A dús hab lecsorog a színpad szélén. Nem érezzük a megtisztulás játékos metaforáját. A féktelen áradás közben fékezett habzású színészeket látunk.
MGP

1970.01.01. 01:00