Stuber Andrea naplója - október 7.

Énnekem tetszett, hogy felment az Örkényben a függöny a Liliom premierjén, és olyan volt, mintha egy Helyszínelők epizód kezdődne. Parkolóház vagy garázs, oszlopok, neonok, mentősök, rendőrök, jobbra egy halott, középen a vérző Liliom, Tasnádi Bence.
Kicsit tartottam ettől az előadástól, hogy Kovács D. Dániel rendező és tettestársai mit művelnek Molnár Ferenccel. De nem bántak rosszul vele, a szöveggel. Jó, hát a Hugó hordár helyett ételfutár lett (Vajda Milán, szívesen hozatnék vele kaját), Muskétné nem ringlispílt visz, hanem játéktermet (Szandtner Anna, feketén, gyönyörű és alázatos), Julika és Marika nem cselédlányok, hanem az egyikük takarít a plázában, másikuk eladó a Lidliben, ezeket nagyjából kompatibilisnek mondhatjuk. Liliom maradt csalogató (mi bedobóembernek nevezzük). Én mindig rosszul viselem, ha Molnárba beleírnak, de most nem panaszkodom: Csuja Imre mint pénzszállító Linzmann kapott egy ütős monológot magáról, a világról, a fiatalokról, voltaképp ez az eladás csúcspontja. Van aztán néhány kedves ötlet: repülő csésze, vagy Jéger Zsombor Hollunder fiúja, akire fittyet hány a fotocellás ajtó.
A rendezés működtetni képes korunk Liliomját, amely dignitás tekintetében lejjebb pozícionált az eredetinél. De ennek talán az az ára, hogy az előadás nem száll se fel, se el. Mondjuk eleve az, hogy Józsa Bettina Julikája a kis cingár lábain fekete harisnyával, azon fekete zoknival és tornacipőben olyan védtelen, hogy evvel az imázzsal nehéz törhetetlennek mutatkozni. Tasnádi Bencének van egy diadalittas, kamaszosan vagány mosolya, amikor rájön, hogy ha Julinak gyereke lesz, akkor neki is.
Akadnak néha olyan Liliom-előadások, amelyek láttán a néző megkívánja Julikának a Marikát alakító színésznőt. Ez most ilyen. Kókai Tünde játékában benne van minden szín, hang, érzés, humor és báj, amivel egy klasszikus Molnár Ferencben is kiragyogna.
 

1970.01.01. 01:00