Szeretetmérkőzés

Stuber Andrea
Szeretetmérkőzés
Mozgó Világ 2022. július-augusztus

A színház mindig is mostohábban bánt a színésznőkkel, mint a színészekkel. A drámairodalom szintén, vagy talán csak addig nem, amíg férfiak játszották a női szerepeket is. A drámák és tragédiák zömmel a férfiak eszméivel, konfliktusaival és dilemmáival foglalkoznak. A női hősök általában elhelyezhetőek azon a keskeny skálán, amelynek a feleség és anya, a szerelmes, a szűz és a kurtizán a meghatározó pontjai. Vannak nagy drámák, amelyekben nem nőtípus, hanem egyénileg jellemzett hősnő áll a középpontban, de a színházi hétköznapok nem Euripidész-, Shakespeare- vagy Ibsen-előadásokkal telnek.
A XX. századi színház működése és üzleti kiterjedése során mind sürgetőbbé vált, hogy legyenek jó női szerepek jó színésznők számára, nemcsak a fiatal korosztályban. Már csak azért is, mert a színésznők tovább maradnak munkaképesek, mint a férfiak, viszont az idős szerepeket is inkább az utóbbiakra írják a szerzők. (Spiró György idealizmusának megható példája a Honderű című darabja, amelyben négy, 82-83 éves hős beszéli végig az estét, három férfi, egy nő. Alig néhányszor mutatták be az elmúlt évtizedekben, s mindig a szerepnél jóval fiatalabb színészekkel.) A színésznők szerepéhsége a „magad uram, ha szolgád nincsen” elv alapján keresett enyhülést: főleg a bulvár/félbulvár műfajban kezdtek színdarabokat írni tapasztalt színésznők. Születtek ebből olyan sikerdarabok, mint a Csütörtöki hölgyek vagy a Mikve. Férfi színházi emberek is igyekeznek kielégíteni a színésznői igényt, amely összecseng avval, hogy a színházlátogatók többségét a nők alkotják. Csak példálózva: Augusztus Oklahomában, Acélmagnóliák, Gőzben – csupa olyan színdarab, amelyet túlnyomórészt nők játszanak és nőket érint meg. Nem egy passzénak ható drámát alighanem az tart életben (például A vágy villamosát), hogy érdemdús színésznők vágynak a főszerepükre.
Amikor Szabó Magda Az ajtó című regénye 1987-ben megjelent, rögtön világos volt, hogy gazdag és mélyenszántó női szerepkettőst kínál, amely ráadásul átmegy a Bechdel-teszten. Az egyik hősnő a középkorú írónő, a másik a nagy becsben tartott, koros bejárónője, Szeredás Emerenc. Kapcsolatuk bonyolult és végzetes. Szabó Magda regényei erősen láttató jellegűek, nem csoda hát, ha szinte mindegyikből készült tévéfilm-feldolgozás (anno, amikor a Magyar Televíziónak ez még művészi ambíciója volt) vagy színpadi változat. Ehhez képest a néznivaló Az ajtóra elég sokat kellett várni: a színházi adaptációt Bereményi Géza 2005-re írta meg az általa igazgatott zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház számára, Szabó István filmje pedig 2012-ben jött ki világsztárokkal, Helen Mirrennel és Martina Gedeckkel. Az első színpadi Emerenc–Magda kettőst Egri Kati és Bánsági Ildikó alkották Bereményi Géza rendezésében, aki két évvel később Szatmárnémetiben is színre vitte a darabot. Játszották aztán Az ajtót Marosvásárhelyen és Debrecenben, a Magyar Színházban, a Spirit Színházban, a Nemzetiben, legutóbb pedig, idén tavasszal, Békéscsabán. Emerenc kendőjét a fejére kötötte többek között Csernus Mariann, Kubik Anna, Hegyi Barbara, Udvaros Dorottya.
Maga a mű adja a játék konkrét kereteit: szebb napokat látott budai villa, házmesterlakás előtti udvar, íróék dolgozószobája, konyhája. Eszcájg, írógép, seprű, porcelánkutya, és hát: az ajtó. A Nemzeti Színház Szabó K. István rendezte 2021-es előadása volt az első, amely némiképp elszakadt ettől a díszlettől és általában a kisrealizmustól. Szürreális képekben idézte fel Emerenc múltjából a traumatikus élményeket. Majd jött ezen a tavaszon az Örkény Színház dramaturgja és rendezője, Gáspár Ildikó, hogy a járványidőszakban hosszan és hányatottan született előadásával kivágja vagy berúgja Az ajtót. A bemutató a Szeredás Emerenc emlékkoncert alcímet kapta, ami pontos műfaji meghatározása a produkciónak. Ennek megfelelően fontos alkotótárs itt a színészeken és a tervezőkön kívül Matisz Flóra Lili, aki zenét mindenhonnan szerzőként, muzsikusként és énekesként részese az előadásnak. (Van ehhez neki és a hangszerének egy „szuterénszerű” lyuk a színpadon, párban Mátyássy Bencéével, aki a másik oldali mélyedésben zenél, dobfelszerelés mögött, lógó cigivel a szájában.)
A koncert nemcsak úgy értendő, hogy számos énekszám elhangzik a produkcióban, meglehetősen eklektikus zenei egyveleg gyanánt. A darab struktúrája, az előadás vizualitása és a szereplőgárda kiállítása is ehhez igazodik. A látvány különleges és dekoratív, a hatások meglepőek. A díszletet Antal Csaba tervezte, akinek munkái mindig meghatározóak, olykor szinte el is játsszák a darabot. Ezúttal a rendező sugallatára egy Colosseum forma építményt helyezett a forgószínpadra, amelynek fala, sok boltíve áttört, az ablakszerű rések pedig egyre váratlanabb funkciókat töltenek be a játék során. Van, hogy a lyukakban csorba kutyafigurák világítanak – olyan, rémes porcelánkutyák, mint amilyet Emerenc ajándékoz az elborzadó íróházaspárnak –, máskor a színészek mint legéppuskázott holttestek lógnak ki innen-onnan, legvégül pedig képes a díszlet megjeleníteni Emerenc belső szobájának titkos kincsét, majd annak gyors elporladását.
A Colosseum közepén székel jószerével előadás-hossziglan Emerenc, vagyis Pogány Judit, az ő szokásos frizurájával, a szokásos, fekete, nadrágos szettjében. Egy kisebbfajta, kinyitott űrhajóban ül, egy kerek kapszulában, mögötte a fedél néha mintha glóriát rajzolna a feje fölé. Ahogy a Szabó Magda körüli világban Emerenc egy „ufó” volt, úgy ufó ebben a futurisztikus szcénában is. Az előadás kezdete az, hogy az írónőt megformáló Szandtner Anna, akár egy sztár, egy popdíva – esetleg oppart divatmodellből lett azzá – énekelni kezdi a regény első sorait. A színpad másik oldalán Sutu (Bajomi Nagy György), Polett (Józsa Bettina) és Adélka (Kókai Tünde) vokáloznak hozzá. Érdekesebbnél érdekesebb jelmezekbe öltöztette a szereplőket Szabados Luca, André Courrèges hatvanas évekbeli, korszakos űrkorszaki divatkollekcióját idézve. A koncert másik fénypontja, amikor Szandtner Anna immár államilag díjazott Magdaként az űrhajócskából úgy emelkedve ki, akár Boticelli Vénusza a kagylóból, elénekli a The Winner Takes It All című ABBA-slágert.
Működik-e Az ajtó története ebben a sajátos közegben és műfajban? De még mennyire. A két hősnő között nagyobb a természetes távolság, mint eddig bármikor. A színészekre vár a feladat, hogy Magda és Emerenc érzelmileg eljussanak egymáshoz. Pogány Judit Emerencként egyszerű és szikár. Minden kemény szava mögött ott a talán fel sem ismert vágya, hogy lánya helyett lányát neveljen ebből a furcsa nőből, aki hosszan fürkészi az ablakon át a jegenyéket, és ilyenkor épp dolgozik. Szandtner Anna nem idealizálja az írónőt: modorosnak mutatja, lustán empatikusnak. Idővel egyre inkább megfelelni igyekszik annak a képnek, amely cáfolhatja Emerenc előítéletes véleményét. Szandtner Anna alakításában tetten érhető bizonyos fejlődés vagy letisztulás: az évek során mégiscsak csiszol rajta az öregasszony, ez a melegszívű smirgli. Ugyanakkor mind feltűnőbb az is, hogyan szorul háttérbe Tibor, az íróférj, akinek alakjában Vajda Milán rendíthetetlen fegyelemmel és türelemmel szolgálja asszonya békéjét, nyugalmát és karrierjét. Van egy pillanat, amikor a felesége rádiónyilatkozatát hallgatja. A parlamentben, a Kossuth-díj átvétele után mond köszönetet az írónő annak, aki nélkül nem jutott volna el idáig. Vajda Milán büszkén áll, már-már kilép egyet előre, de Magda nem őt nevezi meg, hanem Emerencet. Vajda Milán marad továbbra is elismeréshiányos író és magányos, elhanyagolt férj. Üde és jellemző színfoltja a színpadi gyülekezetnek a Patkós Márton játszotta Viola kutya. A színész a maga természetes modorában: fekete öltözékben, kócos fürtökkel, elheverve és kíváncsiskodva közvetíti az emberkedvelő kutya derűjét, életörömét és macskaellenességét. Természetesen hiába Magda kutyája, Emerenchez kötődik, még a nevét is tőle kérte vagy kapta. Viola is egy vonás azon a színes és izgalmas rajzon, amely Emerencet ábrázolja, akinek az élethez van szoros és vigasztalan köze, valamint Magdát, akinek az irodalomhoz. 
Az ajtó című szeretetversenyt Emerenc nagy fölénnyel nyeri meg. Az egész, csillogó, extrém színpadi koncertnek a mélyéről nyugtalanítóan felbugyog az a vádló kérdés, hogy vajon kiálljuk-e a bizalom és az emberség nagy próbáit a legfontosabb kapcsolatainkban.

Az ajtó – Szeredás Emerenc emlékkoncert. Az Örkény Színház előadása. Szereplők: Pogány Judit, Szandtner Anna, Vajda Milán, Patkós Márton, Bajomi Nagy György, Kókai Tünde, Józsa Bettina, Borsi-Balogh Máté, Ficza István. Zene: Matisz Flóra Lili. Díszlet: Antal Csaba. Jelmez: Szabados Luca. Rendező: Gáspár Ildikó

1970.01.01. 01:00