The Black Rider - Stuber Andrea naplója

December 27. 
Stuber Andrea naplója

A The Black Rider zenéjéhez való kötődésem több évtizedes. A kilencvenes évek közepére datálható, mivel ebből a Tom Waits-cédéből volt a Verebes István rendezte nyíregyházi Három nővér zenéje. Úgyhogy nekem ez bármikor jöhet. A hamburgi Wilson-előadást a karantén alatt láttam két éve. Néhány momentummal, maszkkal-sminkkel, a mozgások groteszkségével mintha utalna is az eredetire az Örkény Színház új bemutatója. Polgár Csaba rendezésében maguk a dalok angolul hangzanak el (Tom Waits kívánalmának megfelelően), feliratozva. Hat zenész ül magaslatilag a színen, Kákonyi Árpád rezzenéstelen arcú vezérletével. A verses, szójátékos-kínrímes nem-dalszövegeket Závada Péter fordította-ferdítette, beleviccelve az angolt is.
A produkció imponáló. Takács Nóradia játssza Falábat, patásan, sántítva is királynőien. Zsigmond Emőkétől csak azért nem dobtam hátast a székben, mert hallottam már énekelni őt az Örkény-kertben. Patkós Márton kútmélyi hangja borzongató. Máthé Zsolt marconája. Kókai Tünde pislogásai. Tenki Réka szólója. És tovább és tovább.
Ami az összképet illeti: bongyor parókás, majdnem a felismerhetetlenségig álarcos/arcfestéses, kismamacipős, bugyirózsaszín, bugyikék, bugyisárga stb. színű, decens, galléros-gombos ruhás lányok (és fiúk) lázálomkodnak a színen piros hóban, fürdőhabban. Nem akármilyen este. A színészi játék különleges elegye a szolgálatnak és (remélem) az élvezetnek.
Büszkeséget éreztem a nézőtéren, hogy ilyen színvonalon tudják ezt itt előadni.
 

2022.12.27. 10:15