Anton Pavlovics Csehov
Farce négy felvonásban
Fordította: Ungár Júlia
Ranyevszkaja Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő | Kerekes Éva |
Ánya, a lánya, 17 éves | Takács Nóra Diána |
Várja, a fogadott lánya, 24 éves | Szandtner Anna |
Gajev Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja | Debreczeny Csaba |
Lopahin Jermolaj Alekszejevics, kupec | Nagy Zsolt mv. |
Trofimov Pjotr Szergejevics, diák | Vajda Milán |
Szimeonov-Piscsik Borisz Boriszovics, földbirtokos | Znamenák István |
Sarlotta Ivanovna, guvernant | Trokán Nóra mv. |
Jepihodov Szemjon Pantyelejevics, irodai alkalmazott | Fehér László eh. |
Dunyasa, szobaleány | Kádár Lilla eh. |
Firsz, inas, 87 éves öreg | Békés Itala |
Jasa, fiatal inas | Rada Bálint eh. |
Arra járó | Ficza István |
Díszlet: Ambrus Mária |
Jelmez: Benedek Mari |
Dramaturg: Ungár Júlia |
Zeneszerző: Tallér Zsófia |
Ügyelő: Sós Eszter |
Súgó: Horváth Éva |
Asszisztens: Ari Zsófia |
Rendező: Zsótér Sándor
Bemutató: 2013. október 12.
"Azt hiszem, hogy a darabomban, bármilyen unalmas is esetleg, van valami új. "
1903. szeptember 25., A. P. Cs.
"Mért nevezik a plakátokon és újsághirdetésekben csökönyösen drámának
a darabomat? Nyemirovics és Sztanyiszlavszkij semmilyen
értelemben nem azt látják benne, amit írtam. Kész vagyok
fogadni bármibe, hogy egyikük sem olvasta el egyszer sem figyelmesen. "
1904. április 10., A. P. Cs.
Az előadást három részben játsszuk, hossza kb. 2 óra 45 perc.
Utolsó előadás: 2014. május 26.
Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.
Csehov-levelek a Meggyeskert születéséről
1890. március 22. | Leontyev-Scseglovnak
A „művészi” szótól úgy félek, mint kereskedőfeleség a kísértetektől. Ha művésziségről és művészi et lenségről beszélnek nekem, arról, hogy mi felel meg a színpadnak, és mi nem, irányzatokról, realizmusról, stb., akkor én zavarba jövök, tétován azt mondom, igen, és banális féligazságokkal válaszolok, amelyek nem érnek egy vasat sem. Én a műveket két fajtára osztom: azokra, amelyek tetszenek, és azokra, amelyek nem tetszenek. Más kritériumom nincs, és ha megkérdezik, hogy mért tetszik Shakespeare, és Zlatovratszkij mért nem, nem tudnék rá választ adni. Talán idővel, ha majd okosabb leszek, elsajátítok kritériumokat, egyelőre azonban csak fáraszt a „művésziség”s-ről folytatott minden beszélgetés, és azokra a skolasztikus vitákra emlékeztetnek, amelyekkel a középkorban fárasztották egymást az emberek.
(Leontyev-Scseglov |Ivan Leontyevics, (1856 1911), író, drámaíró)
1903. január 27. | Vera Komisszarzsevszkajának
A darabbal kapcsolatban a következőket tudom mondani önnek: 1.) a darab tervben kész, ez igaz, címem is van már (Meggyeskert – de egyelőre ez még titok), és valószínűleg legkésőbb február végén nekiülök, természetesen csak, ha egészséges maradok; 2.) ebben a darabban a főszerep – egy öregasszonyé! – a szerző legnagyobb sajnálatára, és 3.) amennyiben a darabot a Művész Színháznak adom, akkor az ebben a színházban uralkodó feltételek és szabályok szerint, kizárólagosan rendelkeznek fölötte Moszkvában és Szentpéterváron is – nincs mit tenni.
(Komisszarzsevszkaja |Vera Fjodorovna (1864 – 1910), színésznő, színházalapító, az első Nyina a Sirályból)
1903. szeptember 21. | O. L. Knyippernek
Nem, Ranyevszkaját soha nem akarom nyugodtnak. Egy ilyen nőt csak a halál bírhatja nyugalomra. Ranyevszkaját játszani nem nehéz, csak a kezdet kezdetén meg kell találni a megfelelő hangot; rá kell jönni egy mosolyra, egyfajta nevetésre, értenie kell hozzá, hogy elrejtse, álcázza, elleplezze magát. Na, és ezt te mind tudod, ha kedved van hozzá, és egészséges maradsz.
1903. október 21. | O. L. Knyippernek
Ma táviratot kaptam Alekszejevtől, zseniálisnak nevezi a darabomat; túldicséri, és ezzel elveszi a nagyobbik felét a sikernek, már ha szerencsés körülmények között lenne neki. Nyemirovics még nem küldte el a színészek nevét, és mégis félek. Már megtáviratozta, hogy Ánya állítólag hasonlóságot mutat Irinával; nyilván Marija Fjodorovnának akarja adni Ánya szerepét. És közben Ánya annyira hasonlít Irinára, mint én Burdzsalovra. Ánya mindenekelőtt gyerek, vidám egészen a végéig, az életet nem ismeri, egyetlen egyszer sem sír, kivéve a II. felvonást, ahol könnyes a szeme. És M. F. folyton csak bőgne ebben a szerepben, és különben is már túl öreg. Ki játssza Sarlottát?
1904. január 19. | F. D. Batyuskovnak
Január 17-én, a Meggyeskert premierjén ünnepeltek, olyan kiadósan, szívből jövően, és lényegében váratlanul, hogy még ma sem tértem magamhoz. Ha a nagyböjt előtti héten (vajas hét, amikor jól teleeszik, agyonisszák magukat) jön, az nagyon jó. Csak az az érzésem, hogy a mi színészeink azon a héten nem lesznek maguknál, és a Meggyeskertet csak a vajas hét után játsszák majd kevésbé szétszórtan és harsányan, nem úgy, mint most.
1904. február 27. | O. L. Knyippernek
A Meggyeskertet minden városban háromszor-négyszer játsszák, és sikere van, képzeld el. Épp most olvastam a Don melletti Rosztovbeli előadásról, ahol harmadszor megy. Ó, ha Moszkvában nem lenne Muratova, és Artyom sem! Artyom kutyául, nyomorultul játszott, csak nem akartam mondani.
• Megrendezném az összes darabját - interjú Zsótér Sándorral, október 20., Revizor Online-szerző: Csáki JUdit
• Csehov sűrítve - október 14., Ványa bácsi blog
• Neonparádé - október 14., Csalánlevél.blog, szerző: Pajer Hajnalka
• A bóvlié a jövő - október 14., Népszava, szerző: Bóta Gábor
• Miért van az úrnőnek csak egy ruhája? - október 14., Színház.net,
• Személyiségvesztés - október 18., Élet és Irodalom, szerző: Koltai Tamás
• Újratervezés: Meggyeskert lett Csehov cseresznyéjéből - október 19., HVG,
• Október 20., Civil Rádió, szerző: Józsa Ágnes
• Plasztik - október 21., Revizor-online, szerző: Kovács Dezső
• Szárított meggy - október 21., Népszabadság, szerző: Zappe László
• Mindenki a saját drámáját éli - október 21., Kulton.hu, szerző: Pál Zsófia
• Meggyfa helyett pálmafa - október 29., Egyfelvonas.postr.hu, szerző: Kovács Bálint