Meggyeskert

Anton Pavlovics Csehov

Színlap

Farce négy felvonásban

Fordította: Ungár Júlia

Ranyevszkaja Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő	Kerekes Éva
Ánya, a lánya, 17 éves	Takács Nóra Diána
Várja, a fogadott lánya, 24 éves	Szandtner Anna
Gajev Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja	Debreczeny Csaba
Lopahin Jermolaj Alekszejevics, kupec	Nagy Zsolt mv.
Trofimov Pjotr Szergejevics, diák	Vajda Milán
Szimeonov-Piscsik Borisz Boriszovics, földbirtokos	Znamenák István
Sarlotta Ivanovna, guvernant	Trokán Nóra mv.
Jepihodov Szemjon Pantyelejevics, irodai alkalmazott	Fehér László eh.
Dunyasa, szobaleány	Kádár Lilla eh.
Firsz, inas, 87 éves öreg	Békés Itala
Jasa, fiatal inas	Rada Bálint eh.
Arra járó	Ficza István

Díszlet: Ambrus Mária

Jelmez: Benedek Mari

Dramaturg: Ungár Júlia

Zeneszerző: Tallér Zsófia

Ügyelő: Sós Eszter

Súgó: Horváth Éva

Asszisztens: Ari Zsófia

Rendező: Zsótér Sándor

Bemutató: 2013. október 12.

"Azt hiszem, hogy a darabomban, bármilyen unalmas is esetleg, van valami új. "

1903. szeptember 25., A. P. Cs.

"Mért nevezik a plakátokon és újsághirdetésekben csökönyösen drámának

a darabomat? Nyemirovics és Sztanyiszlavszkij semmilyen

értelemben nem azt látják benne, amit írtam. Kész vagyok

fogadni bármibe, hogy egyikük sem olvasta el egyszer sem figyelmesen. "

1904. április 10., A. P. Cs.

Az előadást három részben játsszuk, hossza kb. 2 óra 45 perc.

Utolsó előadás: 2014. május 26.

Olvasópróba

EDV 8675

Éder Vera képei az olvasópróbáról

Háttér

meggyes1oldsal

Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.

Csehov-levelek a Meggyeskert születéséről

1890. március 22. | Leontyev-Scseglovnak

A „művészi” szótól úgy félek, mint kereskedőfeleség a kísértetektől. Ha művésziségről és művészi et lenségről beszélnek nekem, arról, hogy mi felel meg a színpadnak, és mi nem, irányzatokról, realizmusról, stb., akkor én zavarba jövök, tétován azt mondom, igen, és banális féligazságokkal válaszolok, amelyek nem érnek egy vasat sem. Én a műveket két fajtára osztom: azokra, amelyek tetszenek, és azokra, amelyek nem tetszenek. Más kritériumom nincs, és ha megkérdezik, hogy mért tetszik Shakespeare, és Zlatovratszkij mért nem, nem tudnék rá választ adni. Talán idővel, ha majd okosabb leszek, elsajátítok kritériumokat, egyelőre azonban csak fáraszt a „művésziség”s-ről folytatott minden beszélgetés, és azokra a skolasztikus vitákra emlékeztetnek, amelyekkel a középkorban fárasztották egymást az emberek.

(Leontyev-Scseglov |Ivan Leontyevics, (1856 1911), író, drámaíró)

1903. január 27. | Vera Komisszarzsevszkajának

A darabbal kapcsolatban a következőket tudom mondani önnek: 1.) a darab tervben kész, ez igaz, címem is van már (Meggyeskert – de egyelőre ez még titok), és valószínűleg legkésőbb február végén nekiülök, természetesen csak, ha egészséges maradok; 2.) ebben a darabban a főszerep – egy öregasszonyé! – a szerző legnagyobb sajnálatára, és 3.) amennyiben a darabot a Művész Színháznak adom, akkor az ebben a színházban uralkodó feltételek és szabályok szerint, kizárólagosan rendelkeznek fölötte Moszkvában és Szentpéterváron is – nincs mit tenni.

(Komisszarzsevszkaja |Vera Fjodorovna (1864 – 1910), színésznő, színházalapító, az első Nyina a Sirályból)

1903. szeptember 21. | O. L. Knyippernek

Nem, Ranyevszkaját soha nem akarom nyugodtnak. Egy ilyen nőt csak a halál bírhatja nyugalomra. Ranyevszkaját játszani nem nehéz, csak a kezdet kezdetén meg kell találni a megfelelő hangot; rá kell jönni egy mosolyra, egyfajta nevetésre, értenie kell hozzá, hogy elrejtse, álcázza, elleplezze magát. Na, és ezt te mind tudod, ha kedved van hozzá, és egészséges maradsz.

1903. október 21. | O. L. Knyippernek

Ma táviratot kaptam Alekszejevtől, zseniálisnak nevezi a darabomat; túldicséri, és ezzel elveszi a nagyobbik felét a sikernek, már ha szerencsés körülmények között lenne neki. Nyemirovics még nem küldte el a színészek nevét, és mégis félek. Már megtáviratozta, hogy Ánya állítólag hasonlóságot mutat Irinával; nyilván Marija Fjodorovnának akarja adni Ánya szerepét. És közben Ánya annyira hasonlít Irinára, mint én Burdzsalovra. Ánya mindenekelőtt gyerek, vidám egészen a végéig, az életet nem ismeri, egyetlen egyszer sem sír, kivéve a II. felvonást, ahol könnyes a szeme. És M. F. folyton csak bőgne ebben a szerepben, és különben is már túl öreg. Ki játssza Sarlottát?

1904. január 19. | F. D. Batyuskovnak

Január 17-én, a Meggyeskert premierjén ünnepeltek, olyan kiadósan, szívből jövően, és lényegében váratlanul, hogy még ma sem tértem magamhoz. Ha a nagyböjt előtti héten (vajas hét, amikor jól teleeszik, agyonisszák magukat) jön, az nagyon jó. Csak az az érzésem, hogy a mi színészeink azon a héten nem lesznek maguknál, és a Meggyeskertet csak a vajas hét után játsszák majd kevésbé szétszórtan és harsányan, nem úgy, mint most.

1904. február 27. | O. L. Knyippernek

A Meggyeskertet minden városban háromszor-négyszer játsszák, és sikere van, képzeld el. Épp most olvastam a Don melletti Rosztovbeli előadásról, ahol harmadszor megy. Ó, ha Moszkvában nem lenne Muratova, és Artyom sem! Artyom kutyául, nyomorultul játszott, csak nem akartam mondani.