Jóságos isten, mi lesz velünk?

Részlet a HVG.hu Jóságos isten, mi lesz velünk? - egy hónap a színházban 1. rész című írásából
Gabnai Katalin

Cikkünk a Színházi Kritikusok Céhe és a hvg.hu együttműködésének első darabja: mostantól minden hónapban a Céh egyik kritikusa írja meg, milyen volt az előző hónap a színházban. Az első cikk szerzője Gabnai Katalin.

(...)

A budapesti Örkény Színház új előadása emlékeztet: az utóbbi évtizedek Ibsen-művekkel telt világszínpadi repertoárja önmagában is azt jelzi, hogy valami nagyon fontosat tudott a hajdani norvég író. A magyar színházi alkotók új fordításokkal, átírásokkal, saját élményben fűszeresre és személyesre pácolt változatokkal ünneplik őt. Jeles példája ennek a Gáspár Ildikó által fordított és rendezett, komiszan mindent tudó mű, az öregedő építőmester érzelemteli végnapjait bemutató Solness építőmester című darab előadása az Örkény Színházban.
A mű most Solnessre rövidített címmel, egy szűk folyósónyi, szuszogó térbe hívja a nézőket. Azt sejtettem, hogy Mácsai Pál a címszerepben képes lesz maga köré tekerni múlt és jelen hullámzó szövedékét, de nem tudtam, hogy micsoda társa lesz neki ebben a szertartásban az ifjúság minden szépségével és kegyetlenségével bíró Hilde alakját megszemélyesítő, nagyszerű Szaplonczay Mária egyetemi hallgató, akinek személyében – jelentem – hatásosan lépett fel valaki a hazai „deszkákra”.

Molnár Ferenc Liliom című drámájának címszerepét Patkós Mártonra osztották az Örkény nagyszínpadán. Ő megbetegedett. A Katonából vendégségbe hívott Tasnádi Bence beugrásának híre az érzékenyebb nézőknek diónyira húzza össze a gyomrát. Aztán ez alább hagy. Én ugyan még ilyen lírai, finom Liliomot nem láttam, de érzek benne egy, a mai nagyvárosi esték tévelygői között bajba sodródott, igazszívű, belpesti srácot, akit végül is elhiszek, és megszeretek. Bíró Bence, a dramaturg, Kovács D. Dániellel, a rendezővel, alaposan átforgatta a jeleneteket, s ami fontosabb, írt egy remek monológot bele, Linzmann, a pénztáros, vagyis Csuja Imre számára. Próbálom elterelni minden előző Liliomok emlékét, de nemigen megy.
A történet most, ebben a formában valami más, ez már a mai fiatalok világa. De élő valami, szóval rendjén van ez. Izgalommal várom a Patkós Márton fellépésével eltérő izomzatúnak, gorombábbnak képzelt, következő előadásokat is.

(...)

1970.01.01. 01:00